MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/47

44 het ugy elképzelni az 5 éves terv vonatkozásában, mint egy k ol­bászt, hogy öt egyforma darabra vágom, az egyik az első évi, a másik a második évi stb., mert szerintem akkor más dolgok at nem tudunk érvényesíteni, pl. a hatékonyságot, a menővé rezési képességet, a tartalékképzést. Ugy, hogy bármilyen lényeges kérdésben el tudom kép­zelni az évenkénti egyenlőtlen me gosztást azzal, ha az 5 éves terv végeredménye az, hog/ az előirányzat teljesült, s ha túlteljesült, akkor jó irányban és jó értelemben teljesült. Most nem azt mondom, hogy a lakás számot figyelmbe véve, mert maguk mindezt tudják, de ami orszá­gosan az 5 éves tervben elő van irva; hiszen nekünk az idén a beru­házási összeget a tavalyi szinten k ell tartanunk. Már az is 20 %-kal magasabb volt teljesítésben, mint ami az 5 éves tervbe be volt épitve. Ugy, hogy én igy értem a konkrét gazdasági célokat és a teljesítést is, ezzel a rugalmassággal, mert ezeket meg kell valósitanunk a követ­kező évre vagy évekre, az ötéves terv időszakára. A rendelkezésre álló eszközöök tekintetébencsatlakozom Németh elv­társhoz és más elvtársakhoz, akik hangsúlyozták az üzemszervezés, a munkaszervezés és vezetés további megjavításának nagy fontosságát. Bizonyos értelemben most erre gondolok. A. gazdaságirányítást meg­reformáltuk felső szinten. Hogy ezt pontosan és mint hajtották végre kö­zépsikon, a trösztöknél, meg egyéb hasonló középfokú létesítményeknél, ennek sok esete van, de igazából a gazdaságirányítás mechanizmusán a szó lényééi értelmében vállalati szinten nem válzottattunk, pedig ő­szintén meg kell mondanom, a logika ezt követeli, és ha valaki hive a gazdaságirányítási reformnak éw nem szólal fel, értse meg, hogy tulaj­donképpen enélkül nincs befejezve a gazdaságirányítási mechanizmu­sunk, hogy az üzemszervezést és a munkaszervezést radikálisan k éz­be ne xxrtskxT&zx. vegyük. Az üzemszervezésben nekünk magunknak van­nak jó tapasztalatethk. Bőven vannak, csak nem általános érvényűek. Kapásból meg tudnám nevezeni itt a Győri Vagont, bizonyos vonatkozás­ban a MOM-ot, k önnyüipari üzemeket, textilipariakat is meg tudnék ne­vezni, a mezőgazdaságból ott van Bábolna, ott vaii a Szekszárdi Álla­mi Gazdaság, a Bajai /\ilami Gazdaság, ahol hozzáfogtak, megtanulták és meg tudják szervezni a munkát is, meg az üzemet is úgyhogy pél­dásan megy a munka. Tudnék itt másokat is mondani. Hasonlóképp en a többi szocialista országban is vannak rendkívül jó tapasztalatok. Tény­leg akárhová megy az ember, már magyarul káromkodni sem lehet, mert alig van hely a világon, ahol meg nem értenék. Ezeket a példákat össze kell gyűjteni - ez folyamatban is van - a ma­gyar ioótóadásdc szükséglethez kell őket alkalmazni és általánosítani. Ez világos. De meg merem mondani, hog/ a tőkésektől is egészen nyugod­tan léiét venni. Ez bizonyos értelemben, meg kell mondénom, technikai tudomány, egy üzemet, egy munkafolyamatot racionálisan megszervezni, s itt nincs semmiféle világnézeti különbség, me rt ha az a szék nem dől össze alattam, az mindenütt ugy van. A széknek nincs világnézete, az n&m kapitalista, szocialista, vagy revizionista: me gtartja az ember, ha ráül. Bizonyos értelemben ilyen az üzemszervezés tudománya, absztrahál. Szóval ez olyan ágazat, amely nélkülözhetetlen és enélkül nem lehet az alkalmazotti létszámot sem rendes mederben tartani. De ha ezt megold­juk, ez fogja megoldani ezt a kérdést, hogy ne változzék egészségtele­nül a f izikai munkások és az irodai dolgozók tömegaránya. Bizonyos ér­telemben van ilyen eltolódás, az alkalmazotti réteg növekszik. Ez elkerül­hetetlen, de nem abban az arányban, ahogyan nálunk történik. /»*

Next

/
Thumbnails
Contents