MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/48

Bef ejezésül szeretnék csatlakozni azokhoz, akik mint Molnár elvtárs is, kifejtették, hogy ha jól akarunk dolgozni a X.kongresszus határozatának megvalósitásán, tömöretenünk kell a párt sorait, mozgósítanunk kell a párttagságot és mozgósítanunk kell a kommunisták szövetségeseit, a szocialista célok meggyőződéses hiveit. Ezzen nem azt akarom mondani, hogy most mozdulatlan és dermedt a kommunisták serege. Nem erről van szó, hanem arról, hogy mobilizálni kell a lemaradókat is és megfelelően koncentrálni kell az erőt és a figyelmet az egész kommunista párttagság mozgósítására. Más oldalrók nézve a kérdést, elvtársak, a Központi Bizottság létszáma ÍOO körül van. Ha egy szélesebb vezetőségi kört veszek, akkor azt mondom, hogy 3.000 ember. Annak a 100 embernek a Központi Bizottságban mi a feladata és a lehetősége? Valamit meg kell oldania. Mást nem oldhat meg, mint hogy a fő irányt biztosítja. A további aktiv vezetői körnek, amely nem tudom pontosan, hány ezer embert jelent, ugyanúgy mondhatnék 30 ezret is, mintha 5 ezret mondok, a feladata a kongresszus határozataiból következő tevékenység további értelmezése és alkalmazása, k inek-kinek a maga területén. Éppen ezért ebből a nagy hivatásból, amely ránk vár, a kongresszus határozatainak megvalósításából nem elég a 100 ember lehetősé *e, de 5 ezeré és 30 ezeré sem, erre csak 100, az 5 ezer, meg a 30 ezer és a 700 ezer együtt képes. Ha nem mozdul meg az egész sereg, akkog a kongresszus határozatát nem lehet megvalósítani, és itt lehet egyetérteni abban, bár ebben könnyű, mert ez is kongresszusi állásfoglalás, - már hogi a döntő az alapszervezeti tevékenység megerősítése. Mert van egy ilyen másirányu főfeladataunk, hogy a pártnak harcolnia kell a társadalmilag visszás jelenségek ellen, de ezek ellen csak akkor tud harcolni, ha ez az erő maga érintetlen attól a visszásságtól, mert a naplopók egysége nem tud a naplopás ellen harcolni, a vesztegetők, a kenők ligája nem tud a vesztegetés ellen harcolni, és igy tovább - durván mondva. A pártnak intaktnak kell lennie, de ezt az intaktságot a szó szoros értelmében veszem. Van igenis elvtelen vis2ony, van intrika van fúrás, isten tudja a disszidálásig és az öngyilkosságig tudják üldözni egymást emberek, sajnos néha még kommunista a kommunistát is. Ez tűrhetetlen elvtársak. Szerintem a pártnak nem lehet olyan egysége - még egy három tagú alapszervezet sem - ahol nem a párt politik|a, és erkölcsi felfogása valósul meg. Akkor fel kell oszlatni. Inkább ne legyen pártszervezet. Tudniillik becsapja a párt önmagát. így lehet és igy kell elképzelni ezt a harcot, hogy lokálisan, területileg akármilyen kicsi helység, vagy hivatáság, akármilyen kicsi műhely, vagy egy dunai hajó, egy kis tudományos kutató iroda, vagy rajzoló iroda legyen is az az egység, ha azt mondjuk, hogy ott pártszervezetünk van, akkor az kommunista pártszervezet legyen, és harcoljon azért, amiért egy kommunista pártszervezetnek harcolnia kell. Ha nem ezt teszi, ne legén pártszervezet, mert azt könnyebben kibírja a párt. Majd azt mondjuk: küldünk oda két vagy három embert és ők majd csinálnak pártszervezetet. Ez jobb, mint ha azt hosszuk, hogy van pártszervezet és az nem azt képvi^li, amit a párt./anyagias, stb./ Nemcsak egyedileg, hanem sajnos ugy is előfordulhat ez, hogy ferde álláspontra helyezkedik egy peirtcsoport. Ez ma megengedhetetlen. A pártnak intaktnak és egységesnek kell lennie és egyszerre kell mozdulnia, akármilyen , középfokú pártszervezetről, vagy alap szervez étről van szó. Enélkül a kongresszusi határozatot megvalósítani nem lehet, mert bizonyos területen csak a kommunisták összefogásával, gyöntetü álláspontjával érvényesülhet a Központi Bizottság akarata. Régi vitakérdés volt a munkásosztály vezetőszerepének értelmezése. Bátran, a szó legátfogóbb értelmében ott érvényesüljön a munkásosztály szek&