MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/42

kp - 99 - . vetni, stb. Ez már aztán világosan beszél. És ha az ember hébehóba kijut valamelyik tsz irányába, most már azért hallani olyan hangokat, hogy ha már kellett, miért nem előbb csinálták maguk is, nem az 50 és 60 év közötti éveim lettek volna az utolsó aktiv 10 évem, hanem ink ább 20 évvel ezelőtt kezdtem volna, ha már úgyis kellett. De ezt teljesen egyértelmű és ilyen a mérleg. A legújabb erőfeszítésünk a gazdaságirányítás, a gazdasági munka hatékonysága, ez már kicsit vegyesebb megítélés alá kerül, mert itt a szocialista országok részéről eleinte bizony tartózkodó figyelő állásponttal fogadták ezt a vállalkozást a magyar pártnak és a megítélés vegyes. Most már jobb, sok mindent elfogadnak belőle, de még nem mindent és nem minden szocialista ország érti azt, amit mi csinálunk, a nyugat meg nagyon érdekes módon a másik oldalról azokat dicséri persze, ami nem tetszik. De erre a kérdésre is egyöntetűen elmondható, hogy magának a vállalkozásnak a nagyságát.a magyar párt és az ország bátorságát, hogy szembenézett ezzel a kérdéssel, azért elismerik. És ez nem csekélység. Vannak-e problémáink? Vannak problémáink, s azt hiszem, az utóbbi három hónapban ezeknek erős szezojuk volt, nagyon sok értekezleten tárgyaltuk a problémákat, De a megnevezések: a beruházás, az export-import, itthon a költs égvetési egyensúly, ezt azért említem, mert senki sem emiitette meg, ezt is irják fel a problémák közé - és a nemzetközi fizetési mérleg problémája. Van egy sor szociális problémánk: lakás, közlekedés, óvoda stb.Vannak olyan problémák, amelyek szociálpolitikai, de politikai kérdések is: a bérezés, a jövedelem kérdése is ilyen. Azért említem külön, mert van kongresszusi tézis, amely a törekvés pontosan megfogalmazza, hogy az egyéni bérezésben a differenciálás a feladat, a családok jövedelménél a közelítés. Ez világos és bizonyos, hogy egyik sem áll ugy, sem a differenciálás, se a közelítés, mint ahogy állnia kellene, vagy talán még a lehetőség is kicsit jobb helyzetet megengedne. Ugyanígy van a jövedelemmel ez a politikai megítélés. Ami a politikai problémákat illeti: különösképpen a VB. beszámolójában Neme th elvtárs szólt ezekről, hogy léteznek. Itt bonyolult problémákon vitatkoznak százezrek, azt keresik, a szocializmust hogy lehetne jobban építeni. Mások kicsit felszitjátk a nacionalizmust, amennyire a körülmények ezt számukra megengedik. Es egyéb ellenséges nézetek is vannak a közvélemény egyes szaktorainak. Azután, ahogyan a problémák jelentkeznek, kicsit élesebben, aszerint bujaak elő anti-marxista nézetek, álforradalmiság, dogmatizmus, revizionista nézetek. Mert a reform körül még nem egészen nyíltak a viták, de azért lehet érezni, hogy van aki innen támad, van aki onnan is támadja. Az egyiknek tul sok a szabadság, a vállalati önállóság, a másiknak kevés. Pozitív érteimben talán ugy, hogy nem enged meg bizonyos dolgokat, mert ez a szocialista rendszerbben természetes. De tömegében feltétlenül a kispolgári szemlélet a jelentős káros tényező ma még. És az egoizmus, az anyagiasság, az önzés, a közömbösség a közélettel szemben, a cinizmus, meg más hasonlók. Azonkívül vannak más kérdések is, amelyeket nem azért említek meg, hogy bárkit is elkeserítsek, de vannak bizonyos tényezők, amelyeket nem lehet kizárni gondolatívilagunkbol, bár nem a mára hatnak és nem a holnapra, de ezekÁi