MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972
1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/23
- 20 Teljesen bizonyos, hogy lakásból, óvodából, bölcsődéből, iskolából, minden egyéb célkitűzésből sokkal többet fogunk adni az e ü ész fővárosnak, a felülvizsgálati erednényt is figyelembevéve, mint bármelyik megelőző tervidőszakban* Én abban is bizonyos vagjiokgnogy ennek hatására a fővá^ rosi lakosság életviszonyai, életkörülményei javulni fognak. Tehát végezetül azt mondanám: optimistán kell ezt a helyzetet tekinteni, és nem abból a szempontból vizsgálni, mi marad ki a tervből, hanem inkább azt kell nekünk alapvetően propagálni, mi az amit meg tudunk oldani. Elhallgatni nem lehet, hogy mit hagyunk ki korábbi elképzeléseink közül. Végül is nagyon sok minden fog megépülni. Dienes Béla elvtárs: Tisztelt Pártbizottság! Félek, hogy nem fér bele mondanivalóm a 8 percbe, de talán szabad lesz tovább beszélnem. A beszámoló - megítélésem szerint - jól mutatja azt a helyzetet, ami a X.kongresszus óta eltelt időszakot jellemzi. Akik együtt élünk az élet forgatagában, sokszor nem is látjuk az életünkben végbemenő fejlődést. Akinek módja van, hogy időnként elmenjen különböző világtájakra, onnan hazatérve azt tapasztalja bárhonnan is érkezik a világból, hogy a mi életünk összességében kiállja az összehasonlítást. Az a légkör ami van, jól Ösztönöz alkotásra, teremtő munkára. Ezt a körülményt sajnos elég gyakran mondanivalónkban, mindennapi életünkben elhanyagoljuk. Azok közé tartozom, akik azt tartják helyesnek, hogy egy döntés és határozat kritikája a valóság. Döntés, határozat önmagában csak akkor lehet jó, ha azt a valóságos élet is igazolja* Ebből következik, hogy a döntést hozó szervnek hatni kell a döntés utáni időszakban arra, hogy olyan irányban alakuljanak a körülmények, hogy a döntési célokat elérhetővé tegyék, - Ebből kiindulva tartom helyesnek, hogy időnként visszatérünk határozatainkra, értékelj ük és ha ezt a gondolatot helyesnek tartjuk, akkor azt is el kell fogadni, hogy igazitani kell mindennapi gyakorlatunkat annak, a célnak érdekében, hogy a határozatok célkitűzéseik realizálódjanak. Elterjedt nálunk egy olyan gyakorlat, talán XXQSÍ általánosan, de sokszor, hogy hozunk döntést, hoznak az államigazgatási szervek döntést, végrehajtási utasitást, nem valósul meg a cél, és ráfogják, hogy ennek oka a végrehajtást végző szervek tehetetlensége. Nem elég csak döntést hozni, hanem a mindennapi gyakorlatunkban hatni kell, hogyha attól eltérés van, ezeket az eltérési okokat megfelelő irányba fordítsuk. Legyen szabad a gazdaság néhány problematikájáról szólni abban a megvilágításban, hogy a X.Kongresszus gazdaságpolitikai célkitűzései végrehajtásának melyek azok a nehézségi tényezői, amely véleményem szerint attól eltéritene bennünket* Az egyik kérdés annak vizsgálata, hogy az emiitett kérdések mielőtt" oda 3b
