MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1971

1971-09-27 105. öe. - 1971_PB 105/28

kel folytatott tisztázó, következetes, elvi vitával nemcsak & kulturális életben növeljük a marxizmus-leninizmus hegemóniáját,^ hanem a párt szövetségi politikáját, a szocialista nemzeti egységet is erősitjük. De ahhoz, hogy fejlődő, változó életünkben fővárosunkban is eleget tudjunk tenni a párt által meghatározott kulturális követelményeknek, elsősorban a népművelőkön a sor, hogy a népművelők helyes, következetes irányításával a magas művészetet is értsék munkásaink. Fejlődésünk e téren vitathatatlan, melyet a kongresszusunk is megállapított. Hadd emlitsem meg itt Kazimir Károly elvtárs értékelését; nekem az a vélemény, hogy a szinházi munkára és általában a közművelődés területére a tehetséges színészeket vinném; én csak a tehetséget ismerem, bármilyen munkáról van szó. Ha a tehetségre konkrét példát akarok hozni Kodályt emliteném, aki a zene területén a tehetséget adta; alkotó étvizedeket forditott - a szocializmus adta lehetőségeket kihasználva - a tömegek zenei kultúrájának kibontakoztatására. Vagy Erdei Ferenc elvtárs, aki a tehetséget vitte a tudományos munka propagálásába, az ismeretterjesztés bővítésére. Tehát véleményem szerint a kulturális ágakban, - különös tekintettel a munkások művelődési helyzetét nézve - messze a lehetőségek alatt vagyunk. Ide-kivánkozik annak megállapítása, hogy a kulturális életünk de ezen belül is a közművelődés fővárosi problémáit is csak közös összefogással, társadalmi munkával, kommunista áldozatvállalással lehet megoldani. Itt szeretném megállapítani azt a tényt, hogy nincs a világon még egy olyan ország, ahol a művészeknek & millió Ft-os költséggel otthont építenek, mint pl. a Fészek Klub teljes tatarozása. Ugyanakkor arcátlanul felvették érte a tervezői költséget. Sajnos kevés az olyan ember aki az egoizmusra reagál. Pedig a tények azt bizonyítják, hogy lehet eredményesen harcolni az önzés ellen. Pl. amióta a véradás pénzbeli dotációja nem kötelező, a véradók száma nem csökkent, inkább emelkedett. Fényes bizonyítéka ez annak, ha az embereket megbecsülik a közért végzett odaadó munkáért, áldozatvállalásért, - akkor szivesen dolgoznak. Felteszem a kérdést magamnak, ha kerületi titkár lennék, mit vinnék haza a mai munkánkból, melyet hasznosítani akarok a saját kerületemben. Engedjék meg, hogy néhány felszólalásra reagáljak: Biró elvtársnő emiitette, hogy nyugati utazása során nagy változásokat tapasztalt egyes tőkés országokban folyó közművelődési munkában; kiegészitem ezt azzal, hogy a nyugati munkásoknak, diákoknak köszönhető egyrészt - nap mint nap tudomást szerezhetünk a kapitalista országokban folyó sztrájkokról, munkabeszüntetésekről, tehát ugy érzem, mi felejtettünk sokat a multunkból. Másrészt látják a tőkés országok a népi demokratikus országokban folyó módszereket, tehát kényszerítő körülmények vannak, és nem egyszerűen önzetlenségből teszik ezt a tőkések, hanem igen konkrét társadalmi kényszer alapján. Mi most olyan helyzetben vagyunk, - egyrészt az elmondottak alapján - hogy sokkal nggyobb súllyal kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Kongresszussal kapcsolatban: ha végignézték és figyelemmel kisérték az elvtársak pártunk elmúlt kongresszusait az I- a IX. kongresszusig, akkor tapasztalhattuk, hogy minden kongresszusnak megvolt a maga külön jelentősége, mégpedig olyan értelemben, hogy pl: a falu szocialista átszervezése; a szövetségi politika, a szocialista népi, nemzeti egység meghirdetése volt a fő cél, de ha most a X. pártkongresszus munkáját vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a kongresszus a történelem első kongresszusa, mely rendkívüli hosszú munkát, a szocializmus épitésének korszakát hagyta jóvá, illetve határozta el. Z£