MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/75

oz általános megélénkülés, a gyorsuló fejlődés, az elmélet és a gyakorlat egységének erősödése jellemezte. A hazai közgazdaságtudomány nemzetközi tekintélye megerősödött. A legtöbb tudomány területén lépést tartott a nemzetközi fejlődéssel és néhány témakörben kiemelkedő és elismert eredményt ért el. A kutatások összehangoltak más szocialista országokban végzett tudományos tevékenységgel. Ez lehetővé teszi a gondolatok gyümölcsöző egymásra hatását. Az elért eredmények ellenére a szocializmus közgazdaságtanának kidolgozásában sok feladatot kell még megoldani. A kutatások során egyre inkább a gyakorlat által felvetett problémák megoldására törekednek. Mégis sok vállalat, üzem párt- és gazdasági vezetői — még ahol erre mód is lenne — nem támaszkodnak eléggé e tudományos eredményekre. Nem igénylik megfelelően azok alkalmazását. A kutatók viszont gyakran elmulasztják, hogy a konkrét alkalmazási lehetőségek kidolgozásáig folytassák munkájukat. Budapesten szerteágazó közgazdasági kutatás folyik. A kutatások egy része általános közgazda£kjí igényű, más része valamely gazdasági ágazat, trallalát, vagy adott gazdasági döntés speciális igényeit elégíti ki. A fontosabb közgazdasági kutatásokat a Magyar Tudományos Akadémia igyekszik koordinálni, ami azonban még közel sem sikerül a kívánt mértékben. A kutatóhelyek vizsgálódását két közgazdasági kutatási főfeladatban lehet meghatározni: a) A tervezés tudományos megalapozása, különös tekintettel a magyar népgazdaság reálisan tervbevehető optimális szerkezetének kialakítására. b) A népgazdaság vezetési és irányítási rendszerének tökéletesítése. A közgazdasági kutatások összehangolásánál és irányításánál a legfőbb gond a kutatások szerteágazósága. A kutatóhelyek adott minőségű és profilú kutatóit nehéz kutatási elképzeléseiktől, esetleg folyamatban levő kutatásaiktól a közgazdasági igényeknek megfelelő irányba eltéríteni. Gondot «

oz az is, hogy egyes kutatóhelyeket különböző íatóságok finanszíroznak, amelyek elsősorban a saját — sokszor csak praktikus — szükségletüknek megfelelő kutatásokat várnak el a kutatóhelyektől. Ily módon az említett fő témák kutatására, azok pénzügyi befolyásolására a lehetőségek egyelőre eléggé korlátozottak. A legfontosabb témák kutatására való törekvésben természetesen maguk a kutatóhelyek is sokat tehetnek. Jól példázza ezt a Közgazdaságtudományi Intézet, ahol 1966-ban viszonylag szűk keretek között folyt a gazdasági mechanizmus kérdéseivel foglalkozó kutatás. A témák számának bővítését az adott kutatóállománnyal nem tudták megoldani. Az intézet a külön kapott fejlesztési keretek jó felhasználása mellett, a kutatók átcsoportosításának eszközével is jól gazdálkodott. így vált lehetővé az életbelépő gazdasági mechanizmus egyes fontos részkérdésének mielőbbi kidolgozása. Hasonlóan hajtották végre az 1967-ben megkezdett kutatások oly értelmű felülvizsgálatát, később pedig a lehetőségek szerinti átcsoportosítását. Intézkedéseik jobb feltételeket teremtettek a távlati közgazdasági tervezés tudományos megalapozásával összefüggő problémák céltudatosabb megoldásához. A közgazdászképzés a mai gazdasági mechanizmus követelményei szerinti továbbfejlesztése jelentős erőfeszítéseket kíván. Igaz, hogy az 50-es évekhez képest az egyetemi közgazdászképzés nagyon sokat fejlődött. Igyekezett alkalmazkodni a gyakorlat igényeihez. Az egyetemet végzett fiatalok sokkal nagyobb tudásanyaggal rendelkeznek, mint 10—15 évvel ezelőtt. A munkába való beilleszkedésük is könnyebb mint régebben. A legfőbb hiányosságok okait az alábbiakban lehet summázni: a) A fő hangsúly a lexikális ismeretanyag mechanikus elsajátításán van. Az oktatás nem teszi a szükséges mértékben lehetővé a közgazdasági gondolkodás, az elemző- és megoldási készség kifejlesztését. Nem tanítják a gazdasági vezetés tudományát. b) Az egyetemi oktatásban túlteng a szakosítás ágazati jellege a funkcionális képzés rovására. A hallgatóval ágazata konkrét gazdasági (helyenként technológiai) gyakorlatából minél többet igyekeznek megismertetni, s ugyanakkor háttérbe szorulnak a népgazdasági összefüggések. c) A korábbinál jóval több korszerű gazdaságelemzési módszerrel ismertetik meg a hallgatókat (pl. a terv-matematikai szakon), de hiányzik ennek a gazdasági elmélettel való kapcsolata. Más szakokon viszont más jellegű a szakadék az elmélet és a gyakorlati gazdaságelemzés között. d) Célszerű igénybe venni a színvonalemelésnek azt az útját is, hogy a közgazdasági egyetemen kevesebb, de jobb képességű közgazdászt magas színvonalon képezzenek ki. A középkáderek képzésében pedig a szakosított közgazdasági főiskoláknak, jelenleg felsőfokú technikumoknak legyen döntő szerepük. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem párt- és állami vezetése felismerve a gazdadasági és társadalmi élet új igényeit felmérte, hogy a gazdasági mechanizmus reformja és az oktatási reform alapkövetelményei alapján milyen lényeges módosításokat szükséges végrehajtani a képzés tartalmán és rendjén, milyen lépéseket kell tennünk a tantervek és tananyagok továbbfejlesztése érdekében. A módosítás irányának kijelöléséhez helyesen határozták meg a közgazdászképzés célját. A cél olyan kezdő közgazdasági szakemberek képzése, akiket egy életre áthat a marxista közgazdaságtudományok szelleme, akik népgazdasági és helyi szinten egyaránt értenek a gazdasági jelenségek, folyamatok önálló értékeléséhez. Ezért ^ 11