MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/72

színvonal, a tudományos-technikai vívmányok termelési felhasználásának mértéke és a fogyasztás szintje az az alapvető kritérium, amely meghatározza egy adott társadalom fejlettségét. Egyesek a szocialista fejlődés erőteljesebb üteméből arra a következtetésre jutnak, hogy a fejlett kapitalista és szocialista országok „valahol" találkoznak. A gazdasági kiegyenlítődés tendenciája, a két társadalmi rendszer „közeledését" szükségszerűen magával hozza. Ezzel elválasztják a szocialista vívmányokat a szocialista rendszertől, a marxista—leninista ideológiától. Számos mérnök úgy véli, hogy a szocialista országok külpolitikájában nem játszik jelentős szerepet az ideológia. Pl. a Szovjetunió helyében bármely más nagyhatalom ugyanilyen — szerintük teljes egészében stratégiai megfontolások által meghatározott — politikát folytatna. Ebből azt a következtetést vonják le. hogy az USA és a Szovjetunió megegyezésre jut az „erőegyensúly" alapján. Csak ez a stabil alapja — mondják — a békés egymás mellett élésnek. 1. A közgazdasági szakemberek* számarányának alakulása és a közgazdasági munka fejlődésének főbb tendenciái. A fővárosban az 1967. szeptember 30-i állapot szerint 6056 közgazdász dolgozott, a hét évvel korábbi 4983-mal szemben. A gyarapodás 17,7^/o-os. Ennek egyik alapvető oka, hogy a gazdasági életben 1957 után — a párt és a kormány gazdaságpolitikája következtében — egyre konkrétabb és fokozottabb szerep jutott a közgazdászoknak. Ennek megfelelően növekedett létszámuk is a termelő ágazatokban. Pontosnak nem tartható adatok szerint kb. 900 főre tehető azoknak a közgazdasági végzettségűeknek a száma, akik nem közgazdasági munkakörben dolgoznak, vagy semmilyen kapcsolatuk nincs a közgazdasági tevékenységgel. Kb. 40—50 %[-uk tanulmányai befejeztével Budapesten kívánt maradni és ezért inkább a képzettségének nem megfelelő állásban helyezkedett el. Az állami-szövetkezeti termelőágazatokban (mezőgazdaság nélkül) 3045, az állami nem termelő ágazatokban 3011 közgazdász dolgozik. Megoszlásuk egészséges. Jónak mondható a felső fokon képzettek aránya az egyes iparágak között is. A * A számszerű adatok nem tartalmazzák a közgazdasági képzettséggel nem rendelkező, de közgazdasági munkakörben dolgozók adatait. Az értékelés viszont az egyetemi, a főiskolai (felsőfokú technikumi) végzettségű közgazdászok mellett rájuk is vonatkozik. — A KGST működését, különösen a Román Szocialista Köztársasággal való együttműködést még mindig körülveszi bizonyos felemás titkosság. Közülük sokan „értesülésekkel" rendelkeznek, melyet nem az együttműködés gazdasági és politikai problémáinak megvitatására használnak fel. Románia „együttműködés ellenes" magatartását bírálva, többször felmerül a határrevízió jogossága is. Az e témával kapcsolatos felvetések magukba rejtik a szocialista országok együttműködésének, az együttműködés gazdaságosságának olyan kétségbevonását is, amelynek szocialista ellenes éle keveredik a „bennünket becsapnak" búsmagyarkodással. * A budapesti műszaki értelmiség politikai és ideológiai fejlődésének fő tendenciája alapot nyújt arra, hogy céltudatos, tervszerű politikai munkával az értelmiségi dolgozók e fontos rétegét a szocialista rendszer még következetesebb híveivé, marxista szakemberekké formáljuk. vállalatok és az egyes vállalati egységek közötti megoszlásuk azonban egyenetlen. A vállalatoknak még csak kisebb hányada növelte megfelelő módon az előző évekhez képest az egyetemet-főiskolát végzett közgazdászok számát. Bizonyos technokrata szemlélet tükröződik abban a felfogásban, hogy számos vállalat az alkalmatlan, szakképzettség nélküliek helyébe — közgazdasági munkakörbe — a közgazdasági tevékenységban nem, vagy kevésbé jártas mérnököket helyezett. Ez abból is következik, hogy számos helyen ma sem tisztázott, mely munkakörök betöltéséhez szükséges közgazdasági képzettség. A vállalatok többsége a korábbi években változatlanul hagyta, vagy éppen csökkentette a közgazdászok* számát. Nem tettek megfelelő lépéseket a vállalj lati vezetésnek vagy egyes részlegeknek arra alkalmas közgazdászokkal történő megerősítésére. A gazdaságirányítási rendszer ez irányú követelményét erőteljesebben csak a legutóbbi időben érvényesítették. 1968-ban végzett minden közgazdának már két munkahelyet ajánlottak fel. Mindinkább felismerik, hogy az eredményes gazdasági vezetés egyik követelménye az „egybelátás", ami — a modern szocialista közgazdaságtudomány szerint — összehangolt, korszerű műszaki-tervező és gazdaság-szervező tevékenységet igényel. A centralizált, tervutasításos gazdaságirányítási rendszerben a közgazdasági tartalmú munka főként a központi irányító szervekben folyt. E szervek munkájának jelentős részét is az utasítások bürokráciája kötötte le. A gazdasági egységek véül. A budapesti közgazdász értelmiség ~n-