MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/73

zetőinek — következésképpen a közgazdasági szakemberek — feladata pedig nagyrészt az utasítások végrehajtása, sokszor a mechanikus ellenőrzés volt. A vállalatok gazdasági tervezői a tervek lebontásával, űrlapok kitöltésével és a tervjelentések összeállításával foglalkoztak. Közvetlen kapcsolatuk a piaccal nem alakulhatott ki. Tevékenységük csaknem kizárólag a kijelölt kooperációs kapcsolatok szervezésére és lebonyolítására szűkült le. A bér- és munkaügyi tevékenység is inkább a jogszabályok betartása feletti őrködést jelentette. A vállalati munkaerőgazdálkodás- és bérpolitika kialakítására kevés lehetőségük volt. A közgazdasági munka lényegében adminisztratív jellegű melléktevékenységgé vált, amelyhez inkább begyakorlott rutintevékenységre volt szükség, mintsem a kvalifikált szakképzettségre. Ez több következménnyel járt. A szakképzett közgazdászok jelentős része nem képzettségének megfelelő munkát végzett. Ugyanakkor sokan közgazdasági munkakört közgazdasági felkészültség nélkül töltöttek be. Mindez a vállalatoknál különösebb problémát nem is okozott. Jellemzően mutatja ezt •

a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének 1966-ban közzétett felmérése. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél a 194 beruházó közül 2, a 455 anyag- és áruforgalmi dolgozó közül 3, a 92 munkaügyis közül pedig egy volt közgazdász. A könnyűiparban 400 olyan közgazdász dolgozott, akinek egyetemi végzettségére az adott munkakör betöltéséhez nem volt szüksége. Velük azonos volt azoknak a száma, akik képzettség nélkül töltöttek be közgazdasági munkakört. E felfogás és gyakorlat következménye volt az is, hogy a fiatal közgazdasági szakemberek többsége elsekélyesedett, valóban adminisztrátorrá vált. A központi irányító szervekben dolgozó közgazdasági szakemberek helyzete sem volt lényegesebben más, bár a probléma egészen más okból adódott. Az itt dolgozóknak a rutinszerű, adminisztratív munka mellett tudományos igényű elemzést is kellett folytatniok. Az irányítási rendszer eszközei, módszerei azonban rendkívül meg• nehezítették a tudományos elemzést. Sokszor kényszerültek nem eléggé konkrét tapasztalatokra építve előkészíteni gazdasági, politikai döntéseket. A közgazdasági munka ismétlődő axiómája volt a népgazdasági szemlélet érvényesítése. Rendkívül nehéz volt azonban megállapítani, hogy konkrétan mit is jelent a népgazdasági érdek követése, mert a központi tervek sok esetben ezt nem tükrözték. A népgazdasági szemlélet csak a vállalati, szövetkezeti szemlélettel együtt felel meg a termelési viszonyaink objektív állapotának. A vállalati szemléletet pedig sokszor a népgazdasági érdekkel össze nem egyeztethető helytelen dolognak tartották. Az utóbbi években ez a helyzet már sokat változott a vállalatok önállóságának növekedése következtében. A gazdasági mechanizmus mai rendszere lényeges változásra vezet a vállalati és szövetkezeti, -73 valamint a központi irányító szerveknél végzett közgazdasági munkában. A közgazdasági munka fejlődésének egyértelmű tendenciája, hogy nagyobb szerephez jut a közgazdasági elemző munka, amely a döntések megalapozásául szolgál. 2. A fővárosi közgazdászok társadalmi, szociális helyzete, életkora, társadalmi megbecsülése. A felszabadulás előtt a közgazdászokat alapvetően az akkori Műegyetem közgazdasági karán és a jogi karon képezték. A Horthy-rendszer osztálypolitikája a közgazdászképzésben különös hangsúllyal érvényesült. A magyar fasiszta állam megkívánta, hogy a közgazdászok többsége a nagytőke és a nagybirtok gazdaságpolitikájának szemléletét osztályalapról is magáévá tegye. Az 1938-as statisztikai adatok szerint a közgazdászoknak 53,7 %-a az úri birtokos osztályból, vagy a dzsentri rétegből származott. A felszabadulás után 1948-ban alakult meg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem. A közgazdászképzés jelentős mértékben fellendült. Ennek során két alapvetően helyes politikai követelmény érvényesült: a) A gyorsan fejlődő szocialista gazdaság számára szakmailag jól képzett, a párthoz, a népi demokráciához hű gazdasági vezetőket képezni; b) A közgazdász-értelmiség rétegén belül biztosítani a szocializmushoz hű káderek túlsúlyát. E kultúrpolitika következtében — reprezentatív felmérés alapján — jelenleg a közgazdászok 30,2 %-a munkás, 11,7%-a paraszt (együttesen 41,9%), 44,2%-a értelmiségi és 13,9%-a kiskereskedő, kisiparos származású. A budapesti közgazdászoknak 51%-a párttag. Ez az arány a budapesti értelmiségi rétegek közül a legmagasabb. Módosul azonban ez a kép, ha a párttagságot kor és nem szerinti összetételben nézzük. A közgazdász párttagok 56,2%-a 35—50, 32,2 %_a 50—60 év közötti és 1,3%-a 60 éven felüli. A párttagság 10,3%-át teszik ki a 21—35 évesek. A nők között hasonlóan alacsony a párttagok aránya. Figyelemre méltó jelenség az is, hogy a nem termelő ágazatokban dolgozó közgazdászok között •— ha nem is lényeges különbséggel — magasabb a párttagok száma, Ez részben onnan is ered, hogy a termelő ágazatokban a fiatal közgazdászok száma magasabb. A fővárosi közgazdászok közül négyen a Budapesti Pártbizottság, 58-an a kerületi pártbizottságok tagjai. A kerületi párt-végrehaj tóbizotságoknak 26 közgazdász tagja van. A Budapesten dolgozó közgazdászok közül 3630 (59,9%) férfi, és 2426 (40,1%) nő. Bár a nők aránya megfelelő, a vezető beosztásúak között arányuk csak 8,9%L A közgazdász nők közül a vezetésre alkalmasaknak még a kisebb hányada sem kerül vezető beosztásba. Mind a vállalatoknál, mind a gazdasági irányító szerveknél dolgozó közgazdák a magasabb kere9