MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/65

I. A Budapesti Pártbizottság politikai irányító tevékenységének fontos eszköze, hogy általánosított eszmei-politikai kérdések megvitatásával, a legfőbb feladatok meghatározásával segíti és befolyásolja a pártszervezetek, a társadalmi és állami szervekben dolgozó kommunisták munkáját. A párt politikai fővonala alapján időszakonként a legfontosabb feladatokra hívja fel a pártszervek és a kommunisták figyelmét, egyben eleget tesz az egyes társadalmi rétegekben lejátszódó fontosabb társadalmi folyamatok elemzése követelmé•:ének is. A Politikai Bizottság határozata nyomán az elmúlt években két alkalommal is értékelte a budapesti munkások helyzetét, kialakította a köztük folytatott politikai munka irányát és fontosabb módszereit. A Központi Bizottság Ideológiai Irányelveinek érvényesítésére hozott határozatában a főbb társadalmi rétegek helyzetének és tevékenységének megfelelő ideológiai-politikai munka differenciált megszervezésére, kibontására törekedett. A Budapesti Pártértekezlet már ennek megfelelően értékelte a főváros lakosságának eszmeipolitikai arculatát, s a IX. kongresszus által megszabott feladatok budapesti végrehajtása során a színvonalasabb rétegpolitikai munkára irányította a figyelmet. Ennek alapján kezdődött meg a budapesti értelmiség (műszakiak, közgazdászok, tudományos kutatók, pedagógusok, orvosok, művészek, jogászok) helyzete, eszmei-politikai fejlődése általános és sajátos vonásainak elemzése. Ez a munka még •

is folyik. A közgazdász és a műszaki érteimiiek helyzetének áttekintéséhez azonban már kellő tényanyag rendelkezésre áll. A budapesti értelmiség e két fontos rétege helyzetének összesítését az indokolja, hogy a főváros gazdasági, ideológiai életében betöltött szerepe igen jelentős. Az ország műszaki értelmiségének és közgazdászainak túlnyomó többsége itt koncentrálódik. Tevékenységük fontossága megnövekedett a gazdaságirányítás mai rendszerében. E rendszer sikere elsősorban attól függ, hogy a termelőerők és a termelési viszonyok konkrét helyzetével összhangban alakulnak-e ki a gazdaságirányítási formák, szervezetek és módszerek; ezek szerves egységet képeznek-e, s bennük ésszerűen megvalósulhat-e az egyéni, kollektív és népgazdasági érdek ellentmondásos egysége. A reform célkitűzései és az ennek alapján kidolgozott sza&& bályzók ezeknek a követelményeknek tesznek eleget. Töretlen érvényesítése a dolgozókon, közöttük is elsősorban a gazdasági vezetőkön múlik. Szemléletük, felkészültségük és gyakorlati tevékenységük lényeges meghatározói az új irányítási rendszer megvalósulásának. A gazdasági vezetők maguk is szakemberek; műszakiak, közgazdászok vagy más szakmabeliek. Tevékenységük eredményessége szakmai felkészültségüktől is függ. Ugyanakkor csak úgy tudnak helyesen vezetni, ha maguk is jól felkészült mérnökökre, technikusokra és közgazdászokra támaszkodhatnak a döntések előkészítésében éppúgy, mint a végrehajtás megszervezésében. A párt gazdaságpolitikai törekvéseinek gyakorlati megvalósítása tehát nagyrészt a kezükbe van letéve. Elsőrendű politikai érdek, hogy a pártbizottság kialakítsa azokat a követelményeket, amelyek méginkább kibontakoztatják alkotókészségüket, tudatosabbá teszik tevékenységüket. A műszakiak és a közgazdászok politikai megítélése során elsősorban az alábbi lényegi azonosságokat kell figyelembe venni: a) Túlnyomó többségük a szocialista társadalmi rendszer híve. A szocializmus felépítésének a IX. Kongresszuson megfogalmazott programjával egyetértenek. Azt a nemzeti felemelkedés egyetlen, reális és tudományosan megalapozott útjaként, alkotó munkájuk legfőbb céljaként és feltételeként elfogadják. Igaz, hogy e cél megközelítésének sokféle felfogása és törekvése sokszor ellentmondásos, mégis éppen tevékenységük nyomán a tudomány és a termelés kapcsolata szorosabbá és gyümölcsözőbbé vált az elmúlt években. Bizonyos illúziók továbbra is élnek a fejlett tőkés országok gazdasági és technikai fejlődésének alapján a kapitalista és a szocialista társadalom „közeledésének" lehetőségéről, különösen a műszaki értelmiség között. b) Körükben többségi az a vélemény, hogy a munkásosztály, a párt vezető szerepe hazánkban egyértelműen érvényesül. E vezető szerep szükségszerű növekedését a korábbi időszakhoz képest azért tartják elfogadhatónak, mert általa teljesebben jut érvényre a munkásosztály és az egész nép érdekeit kifejező politika, a párt eszmei-erkölcsi befolyása. Egyesek a szakképzettségre, a tudományos-technikai és gazdasági feladatok bonyolultságára való hivatkozással az értelmiség vezető szerepét is felvetik. A köztük zajló viták fő jellemzője nem a munkásosztály vezető szerepének a két1