MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-04-26 82. öe. - 1968_PB 82/66

ségbevonása, hanem a vezető szerep érvényesítésének olyan felfogása, amely lehetővé tenné, hogy a gazdasági élet irányításának konkrét feladatait a társadalmi ellenőrzés mellőzésével, kizárólag a „szakmai" követelményeknek megfelelően ők lássák el. c) Többségük elfogadja és helyesli a szocialista építés fő céljait, és a szövetségi politikát. Hivatástudatuk, alkotnivágyásuk — a feltételek adta határokon belül — lényegében egybeesik e politikát tudatosan támogatók törekvéseivel. A társadalmi és gazdasági feladatokhoz való hozzájárulásuk elősegítette céljaink megvalósítását. Helyeslik a munkásérdek és az éirtelmiség érdekeinek türelmes és gondos összeegyeztetésére irányuló erőfeszítéseket. Közülük azonban főleg a marxisták tartják természetesnek, hogy egyidőben a párt — éppen a szocialista nemzeti egység egészséges fejlődése érdekében — bírálja a soraikban megmutatkozó helytelen politikai tendenciákat és a marxizmustól idegen nézeteket. Ezt többen szubjektív módon „nem tudományos beavatkozásnak" minősítik. d) Egyöntetű a véleményük abban, hogy a demokrácia kiszélesítése szükségszerű következménye és egyúttal feltétele a gazdasági élet fejlődésének. Többségük társadalmunk természetes létformájaként fogja fel a szocialista demokráciát. Azonban tartalmának felfogásáról, gyakorlati érvényesülésének megítéléséről, fejlődésének irányáról és üteméről vallott nézeteik nagyon ellentmondásosak. A „tiszta demokrácia" eszméje ma is széles körben él. A proletárdiktatúra és a szocialista demokrácia összeegyeztethetőségét sokan kétségbe vonják, mert elkerüli figyelmüket, hogy a proletárdiktatúra nem „eredeti" formájában jelentkezik a szocialista demokrácia körülményei között. Mint potenciális erő a fejlődés mai szakaszában nem korlátozza, hanem éppen elősegíti a demokrácia továbbfejlődését. A demokrácia kiszélesítését — mint az eredményes alkotás elengedhetetlen feltételét — csak maguk számára követelik elsősorban. Az kevésbé hangsúlyos, hogy a kellő szabadságot mindenki számára biztosítani kell, aki a szocializmus eszmeköre alapján áll. Szkeptikussá teszi őket az a körülmény, hogy egyes pártszervezetek társadalomellenes fellépésnek minősítik az Alkotmányban foglalt elveken kívül eső intézmények és rendszerek bírálatát. Ha változtathatatlannak tekintenőnk a szocialista társadalom intézményeit, akkor demokrácia adta jogok gyakorlása lényegében nem lehetséges. Ugyanakkor egyes értelmiségiek a demokratikus követelmények megsértését látják a pártszervezeteknek a demagógia és egyes anarchikus jelenségek elleni jogos fellépésében. Közülük többen az állam beavatkozását a gazdasági életbe a szocialista társadalomban létrejövő gazdasági törvények érvényre jutása gátjaként minősítik. A különböző érdekek elsősorban demokratikus úton való összeegyeztetésének szükségessé2 gét sokuk még nem ismerte fel. A „szakszerűség" alapján hozott egyszemélyi döntés háttérbe szorulását féltik e követelménytől. Pedig csak a dolgozók szemléletét és érdekeit figyelembe vevő demokratikus eszközökkel alátámasztott szakszerű döntés lehet hatékony. Ez pedig a gyakorlatban a vállalatok és üzemek egyszemélyi felelős vezetésének a dolgozók ellenőrzése alá helyezése útján valósítható meg. A gazdasági vezetőknek a dolgozóktól való — bizonyos fokú — függése azonban nem jelentheti, hogy a szakkérdésekben ne a szakembereké legyen a döntő szó. e) Nagy érdeklődéssel kísérik a párt és az állam nemzetközi politikáját, s annak fő vonalát helyeslik. A „semlegességi" álláspontok egyre kisebb mértékben dominálnak. A külpolitika bírálói zömmel jobboldalról kritizálnak. Különösen a nyugattal való szorosabb kapcsolatok megteremtését szorgalmazzák. E körökben illuzórikusán ítélik meg az imperializmus agresszív jellegét. Sokan tévesen úgy vélekednek, hogy az erőviszonyok mindinkább az imperialista országok javára tolódnak el, s a Szovjetunió és az európai szocialista országolj „két front" közé szorultak. Az imperializmus ^w Kína törekvéseit vulgárisan azonosítják. A vietnami helyzet alakulását aggodalommal figyelik. Egyesek túlzott reményeket fűztek Johnson taktikai bejelentéseihez. Érdeklődésüket a szolidaritás mellett inkább a világháború veszélyességének tudata tartja ébren. Különösen a Budapesti Konzultatív Tanácskozást követően erősödtek a nacionalizmus különböző árnyoldalai. Számosan felvetik, hogy a román párt- és kormánykörök magatartását ítélje el pártunk. Még egyes kommunisták is nyílt polémiát javasolnak. Helyesnek tartják a nemzetközi kapcsolatok állandó bővülését a békés egymás mellett élésre törekvést. Időszerűnek ítélik a kommunista pártok nemzetközi tanácskozásának összehívását, bár sokan szkeptikusak az egység megteremtését illetően. A párt és a kormány külpolitikájában érvényesülő internacionalizmus, valamint az antiimperialista haladó országokkal való kapcsolat n^fe talál körükben teljes megértésre. Közülük többen a közel-keleti konfliktusban Izraelt nem tartják ma sem agresszornak. Fokozott figyelemmel követik a csehszlovák és lengyel eseményekről szóló híreket. A csehszlovákiai eseményeket sokan a marxizmus további térhódítása, a helyes politika és a szocialista demokrácia kibontakozásának szükségszerű velejárójaként tekintik. Többen viszont a szocialista rendszer periodikusan visszatérő politikai és gazdasági „válságjegyeiként" fogják fel. Továbbra is növekszik érdeklődésük az Egyesült Államok belpolitikai életének fokozódó problémái iránt. Egyértelműen elítélik fokozódó agresszivitását. A figyelem a választási harc előkészületeire, várható kimenetelére, a dollárválságra és az „aranylázra", a polgárjogi mozgalom eseményeire irányul. Ezeket