MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1967

1967-09-11 77. öe. - 1967_PB 77/11

-?Schumeth elvtárs a XIV. ker-i PB elsőtitkára Ugy ahogy Újvári et. mondotta, minden területen, ahol ismeretes a párt kádermunkáról szóló határozata, azt helyesléssel és megnyugvásé al fogadták. A kiküldött anyagot nagyon jónak, előremutatónak tartom, azzal teljes egészében egyetértek és ugyancsak a kiegészítéssel is, ami nagyon reálisan elemezte a kádermunka feladatait. Az egyik gondolat, amit felvetnék a káderek cseréje, a vezetés folyamatossága. Az anyagban lévőkkel nagyon egyetértek, de hangsúlyozottabban ki kellene mondani, hogy a kádercserékre mindig szükség van. A fejlődés folyamán a társadalmi élet követeli meg. Ez azért is szükséges,mert ha az emberek sok eserét tapasztalnak, akkor azt túlzottnak tartják. A másik, "bármilyen legyen is a csere, a vezetés folyamatosságát biztositani kell és ezt nem mindig az jelenti, ha egy első titkár éveken keresztül a helyén marad. Az anyagban is szerepel és a Politikai Bizottság határozatában is benne van, hogy bátran nyúljunk a fiatal káderekhez. Nem a szót kifogásolom. Egyértelműbben kell kimondani, mert a gyakorlatban sokszor kifejezésre jut a nem megfelelő cserékben. Ez a kifejezés a tudatos bátorságot, az előrelátó kádermunkát kell, hogy jelentse, ami nem a véletlen szubjektumra bizza a megoldást. Ugyancsak benne van az anyagban, hogy csökkent a pártmunka vonzóereje. Ezzel vitázni szeretnék. Lehet, hogy az én tapasztalataim eltérnek a budapesti tapasztalatokból. De ilyen határozat nem mindig születik és nem mindegy hogyan értelmezzük. Szerintem a pártmunka tekintélye függvénye a helyi adott pártszervezet tekintély növekedésének. Vannak emberek akik lebecsülik a pártmunkát, de ez nem jellemző. A pártmunka vállalásában bizonyos hivatásérzésre is szükség van. A pártmunka súlya, tekintélye gyarapszik és nem az a tapasztalat, hogy az emberek kihúzzák magukat a pártmunka végzése alól. Az alapszervezeteknél legalábbis nem. Szerintem a kommunisták, ha áldozatvállalásról volt szó, vagy van szó, ténylegesen képesek rá. Kerületi szinten gondolkozva, nem olj^an embert kell felkérni akinek az problémát jelent, és egyáltalán nem tudom szükséges e 22 év után olyan anyagi áldozatot kívánni, ami esetleg hátrányos helyzetbe hoz családot? A Politikai Bizottság határozatában kifejtette és Újvári et. is elmondotta, hogy tudatos cseréket kell alkalmazni. Felvetem, meg kell e várni azt, amig egy ember egy adott helyen nem felel meg a követelményeknek és kiég. Ha a gyakorlat szüli a szemléletet, akkor ezt a pontot nem szabad megvárni, hanem idejében olyan területre tenni az adott pártmunkást is, ahol még konstruktív munkát tud végezni. Ezáltal a gyakorlat más szemléletet alakit ki, mint amit az anyag leir "a pártmunkásokat nem szivesen fogadják, mert már nem felelnek meg... stb." Az emberi gondoskodás ezt is jelenti. A