MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1965

1965-05-28 58. öe. - 1965_PB 58/6

Kazimir elvtárs Ez a téma egy kicsit a mi asztalunk* Mostanában ünnepeltük a 2o. évfordulót. 2o év az nem sok idő, de ha a mi életünkhöz viszonyítjuk, akkor sok. Nyugodt lehet a lelkiismeretünk, ha megvizsgáljuk - minden vonatkozásban -, hová jutottunk. Az irányelvekben gyakran hangzik el a "vedéhezés". Valójában védekezni nem kell! Tudni kell, hogy védekezni, magyarázkodni az szokott, akinek rossz a lelkiismerete. Az elmúlt két évtizedet tekintve voltak időszakok, amikor rosszul mentek a dolgok, ezért védekezni kell. A szocialista tudatformáláshoz tudományos felkészültséggel nyúlnak hozzá az elvtársak. Az irányelvek azonban leirva is csak papir. Nem inspirálja az embereket, csak brossuraként tekintik, mint a többit. Holott ez rendkivül fontos számunkra. Mi az amit nekünk kell magyaráznunk a magunk területén? Nem lehet kampányfeladat. A szocialista tudatformálás folyamatos, legalább is annak kell lenni, legfeljebb az eredmény nem mindig megfelelő. Mi az igazunkat a legjobban képviseljük, de a legmeghatározottábban mégis a produktum, az ember hivatása, foglalkozása a döntő. A mi igazunkat művészi területen nem középiskolás fokon lehet terjeszteni. Ezt az ideológiai offenzivát nem mi kezdtük el, hanem az irók, művészek, akik ezt előkészítették: József Attila, Brecht és sorolhatnám. A szocialista szinház az magasabb rendű. Hiba - mondjuk -, ha nem jó a produkció. Igényelni kell azokat a tendenciákat, hogy megfelelő eszmeiségü produkciókat, megfelelő színvonalon segítsük. Nagyon sok kiemelkedő iró oppozíciót foglal el és a birálók szempontjára helyezkedik, nem pedig azokéra, akik meg akarják valósítani. Nem akarok egyetlen költőt se megbántani, de nem tudom ma van-e olyan, aki József Attilát tudná képviselni? A színházi vonalom tudom nincs sem Brecht, sem Staniszlavszky. Az ideológiai irányelvek igénylik a vitát, de nagyfokú félelmet észlelni a vitáktól. Egy-két vitacikk ha megjelenik, idegesek, ha vitatkozni kell, avagy érvelni. Sokan azért nem irják meg a mondanivalójukat, mert félnek a vitától. Valóságban a langyos vizben akarnak úszkálni. Az az idő van, hogy kell vitatkozni, természetesen nem ellenforradalmi platformról, de fel kell hivni a figyelmet a problémákra. A humor vonala a legjobb fokmérője egy nép lelkiállapotának. Ebben nagyon jól állunk. A Vidám Színpad, Kis Színpad még kicsit sok is, amit kimond, de nem félünk tőle. A karikatúrákon, melyet vezetőinkről rajzolnak - szebbek, mint a valóságban. Ugy látszik, félnek a feleségektől. Ha nem karikatúrát akarnak, akkor fényképezzék le őket. Az közelebb áll a valósághoz. A karikatúra az mindig torzit. Nézzék csak meg De Gaullét - amikor ábrázolják karikatúrán -, hát csak neki van hosszú orra? Egy másik kérdés, a tájékoztatás kérdése. Jobban tájékoztatunk, mint 1956 előtt. Azonban még mindig sok a találgatás. Pl. az Onódy ügyben. Még most sem tiszta, kik vettek részt benne, stb. A saját feleségemC