MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961

1961-12-18 32. öe. - 1961_PB 32/71

PM/Pné - 131 A lengyel absztraktok azt mondják: mi stúdióba vagyunk tömörülve, ml nem vagyunk a szocializmus ellenségei, majd mi árasztjuk a magunk müveit és megmondjuk, mit vegyen müveinkből a szocialista állam. Tényleg itt tartunk már, az öntudat tekintetében is? Most egyszerűen anyagi oldalról helyes dolgg ez? Nekem az a meggyőződésem, egyébként elnézést kérek... /Mesterházi: én sem mondom, hogy korlátlanul./ akkor itt korlátokról lehet vitatkozni. Mi nagyon vitatkozunk. Nálunk a szabadságjogok olyanok amelyekkel nyugodtan kiállhatunk ország-világ előtt, ügy érzem, nem érkezett el az ideje annak, hogy most más kultúrpolitikát kellene meghirdetnünk. Mert amit te meghirdettél, uj szakasz. En ugy érzem, hogy inkább kicsit elvibbé, következetesebbé kellene tenni kultúrpolitikánkat. Szerény meggyőződésem szerint semmiféle liberalizálódást nem kell meghirdetni a kultúrpolitikában. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hibákat nem kell Jijavitani. Jó lett volna itt a kérdés másik oldalát is felvetni. Tudniillik, amit Mesterházi elvtárs felvetett gyönyörű elvi tézis. Az adminisztratív beavatkozás fenntartva, bár nem szeretve. Ebben egyet is értünk. Nem szeretjük. Bizonyos formájával egyetértek: jó müveknek például nagyobb anyagig dotációt, rossz müveknek sokkal kisebbet kell adni. P^Ldául ilyen is van. Dijakat, kitüntetéseket, jobban fel le^et használni, - ha ugy tetszik - a hatalommal jobban lehet élni! A másik: a kritika kérdése. Bocsánatot kérek, ezzel az írószövetségnek kellene jobban foglalkozni. Nem az a baj, hogy a kritika műveletlen, meg félraüvelt, S

0

kkal nagyobb baj, hogy a kritika egyrésze - minden javulás ellenére - nem áll a marxista világnézet alapján. A marxizmus nem vált vérévé a kritikának. Ez a lényeg! Az a feltételezés, hogy "hát azért az elmúlt években volt egy akadálya annak, hogy tovább menjünk", a párt művelődéspolitikai irányelveiben ugy van meghatározva,