MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961
1961-12-18 32. öe. - 1961_PB 32/72
- 132hogy "amennyiben a kritika marxista elfoü, annyiban lehet a kísérletezést is tovább bővíteni." Ugy érzem, hogy ahol most tartunk, ilyai szempontból kissé tul van a határon. Egy sor olyan műre gondolok, amelyet jobb lett volna nem megjelentetni. Felvetődött, hogy bízzuk a tömegekre a kritikát. Ugyanezeket a tömegeket te - állitom - nem jogosan birálod, mert azt mondod: a tömegeket azért vetik el a mélyvizt, ami benne pozitiv. Szerintem azért, vagy amennyire én tudom, azért, mert egyszerűen nem közérthető. Képtelenség megérteni. Ez a Szinetár nagyszerűen kísérletezik, támogatni kell, de minden ember tévedhet, és senki nem harapja le a fejét. De nem jő dolog, ha a mi alkotóink elszakadnak tömegeinktől és azt mondják: legyetek szívesek tömegek, jöjjetek fel hozzánk, az Olimposra. Holott arról van szó, hogy "légyszives, irók, érthetően, magyarul, szabatosan irni!" Mert sokszor ilyen probléma van. A múltkor idéztem Cocteau-t, aki azt mondta, nem az a jó stilus, amely képes egyszerű dolgot, bonyolultan kifejezni, hanem amelyik bonyolult dolgot, egyszerűen képes kifejezni. A mi irodalmi életünkben van ilyen probléma is. Szeretném megmondani, hogy nem értek egyet Résész elvtárssal sem. Ugy érzem, hogy pártonkívüli emberek és párttagok egyaránt általában nem egy ilyen nagy személyi szelektálás időszakára gondolnak. Egyébként a szóbanforgó könyvet, amely 800, vagy looo példányban jelent meg, nem ismerem. Porbléma az is, hogya termelés bősége nálunk nem mindig hat egyirányban. Sok elvtárs mondotta, és én is azt hittem, hogy feltétlenül helyes, minnél több lapot megindítani, mert minnél több megjelenési lehetőség van, annál gazdagabb lesz az irodalom. Ezt Mesterházi elvtárs filmpéldája igazolja. De van egy másik része is a dolognak. Néha a tulkönnyü megjelenést leszállítja az igényt. Tegye a kezét a szivére egy Író és mondia mpc. „„n o„ dd a meg. amikor veres verejtékkel dolgo.nuiDfc T2L
