MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1961
1961-11-28 31. öe. - 1961_PB 31/5
dr. Mesterházi Lajos elvtárs: Már néhány héttel ezelőtt beszéltünk ezekről a kérdésekről. Azt hiszem igaz, hogy a testvérpártok közül a mi^helyzetünk könnyű. Egyetértek teljesen a Központi Bizottság határozatával. A XXII. kongresszussal kapcsolatban a mi vonalunkat változtatni nem kell. Lényegében ezt a politikát visszük 1956 ősze- óta. Azt hiszem, hogy azért a mi helyzetünk mégsem olyan könnyű. Azt^hiszem nemcsak az óbudai pap bácsi imádkoztatja a hiveit, hanem általános jelenség a nemzetközi polgári sajtóban is, hogy a személyi kultusz problémáival kapcsolatban a polgárság rendkivül elnéző most. Es ennek megvan a maga magyarázata. Itt nem egyszerűen beleszólni akarnak a mi belső vitáinkba és az ellenség módszere szerint mindig a gyengébbet támogatni elvileg, hanem a polgárságnak komoly elvi alapja van arra külföldön is, nálunk is, hogy ebbe a kérdésbe beleszóljon, velünk foglaljon állást. Teljesen ferde az, ahogy^mi^ezt a kérdést kezeljük és az élettől teljesen elvontan, a valóságtól: mindenfajta politikai a hatalom birtoklásával minden körülmények k ftjSUk;fo'gn' 13 " utóbb oda konkludál, ahová Sztálin idejében. A ^atalomaieí a politika.nem mérhető közönséges erkölcsi normákkal, az más valami. Azt mondják szükségképpen Hruscsov is oda fog jutni, ahová Sztálin is jutott és minden esetben a politika idevezet, a hatalom^utja ez. A polgárság ilyen c inikus módon gondolkodik a politikáról és ez a polgárság egész lényében benne van, igy játszotta ki a maga szövetségeseit, igy és itt cserél cserélte fel, a jövő államáról dalműnk egyik le. , mat megtisztítsa, hogy a politika szent és tiszta dolog legyen. Erről a kérdésről beszélnek velünk, mert bár mellékes kérdés ez, a XXII. kongresszus sokkal fontosabb problémáiról az emberekkel beszélgetőivé ks±± látni kell, hogy az emberek ezt mazsolázzák ki. A személyi kultusz menéegetői egyebek között arra is hivatkoznak, hogy a népnek szüksége van bálványra. És azt mondják, hogy az orosz népnek, az orosz muzsikoknak milyen nagy szüksége volt bálványra. Nálunk is ugy gondolkoznak egyesek, hogy a nép kiskorú lény és szüksége van bálványra. Ennek a^véleménynek abban igaza van, hogy a személyi kultusz - bálványimádás. A személyi kultusz az eltörölt isten helyébe ujjászült egy istent, akinek a személyét isteni módon idealizálta, akinek a tetteit, a gondolatait olyan hatalommal ruházta fel, amivel ember nem rendelkezhet. Az istenimadasnak mindenfajta irracionális, misztikus ereje kisérte á személyi kultuszt, a megalázkodás, a nem emberhez méltó megalázkodást helyezte a személyi kultusz elé. Vannak tehát nekünk ebben a kérdésben és lesznek még még vitáink, nemcsak baloldalról, nemcsak a revizionistákkal, kimondottan polgári nézetekkel. A baloldali nézetek azt hiszem eléggé lappanganak. Egyébként a párton belüli ellenvéleményre az jellemző, hogy hallgatnak erről a kérdésről, vagy olyanokat mondanak, minek kellett ezt a kérdést most megint előszedni. Vagy ilyeneket mondanak: Mennyiben különbözött ez a kongresszus egy Sztáiin rendezte kongresszustól, ahol mindenki felállt és mindenki elmondta ugyanazokat a véleményeket és mindenki megbélyegezte ugyanúgy a Molotov-csoportot, az albánokat, stb. Ismétlése volt a leckének, tehát ugyanaz, ami volt. Ezt hallottam balról is, hallottam polgári körökben is. Nem értik meg azt, hogy milyen rendkívüli szerepe volt annak éppen ebben a kérdésben, hogy a kongresszus minden felszólalója hittel letegye a garast. És nem értik, hogy a XXII. kongresszusnak nem az volt a tartalma, hogy ekörül f a k o r ?!íLKÍ£ ü Í L ayüyános vitákat rendezzen, hanem az, hogy demonstrálja a szovjet kommunisták egységét ebben a kérdésben. Mert a szovjet í isp
