MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960

1960-06-06 22. öe. - 1960_PB 22/34

• hiány nehezíti. Közös kerületi tanműhelyek létesítésével és az iskolák közötti kooperáció megszervezésével a gyakorlati foglalkozások száma még jobban emelhető. A műhelyek kiválasztása szükségmegoldásokat is hozott. Vannak olyan műhelyek, amelyek nem mindenben felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. A gyakorlati foglalkozásokon a balesetelhárításra rendszeresen felhívják a tanulók figyelmét. Az elsősegélynyújtás oktatásával egyre több iskolában bízzák meg az iskolai Vöröskereszt-csoportokat. ^ A központilag kiadott szerszámok minősége gyenge; méretezése, karbantartása és felújítása még ma sem megoldott. Annak ellenére, hogy az üzemek társadalmi úton sok anyaggal segítették az iskolákat, mégis több probléma van az anyagellátásban. Az üzemi segítség általában személyi kapcsolatoktól függ és így egyenetlen. A központi készletekből kiutalt anyagok időnként késve érkeznek, bizonyos anyagok teljesen hiányoznak, ezért az iskolák gyakran kénytelenek eredeti terveiktől eltérni. Az általános iskolai műhelyekben általában pedagógusok oktatnak. A gyakorlati foglalkozáshoz szükséges ismereteiket tanfolyamokon szerzik meg. A politechnikai tanfolyamokat célszerű lenne a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium keretében a pedagógiai főiskolák levelező rendszerébe bekapcsolni. Az általános iskolai gyakorlati foglalkozásokat vezető körülbelül 320 pedagógust összefogó kerületi munkaközösségek kezdeményező szerepe már most is érezhető. El kell érnünk, hogy ezek a jövőben még jobban törekedjenek egységes szemléletmód kialakítására, a pedagógiai kérdések tisztázására és a megfigyelések feldolgozására. A gyakorlati foglalkozásokat vezető pedagógusok kötelező óraszáma magas, mivel más tantárgyak oktatóihoz képest több feladatot kell megoldaniuk. Néhány műhelyben üzemi és nyugdíjas szakmunkások az oktatók. Bekapcsolódásuk az iskola életébe pozitív hatású. Az alsó tagozati kézimunka-oktatás mind jobban betölti a tantervben megszabott feladatát, bár még mindig érződik a régi rendszer iskolai kézimunkájának (szlöjd-foglalkozások) bizonyos szemléleti maradványa. Ezek a felszabadulás előtti irányzatok a kézügyesítést tartották a legfontosabbnak, s a polgári iskolában pedig a kisegzisztenciák megteremtésére neveltek. A gyermekek az alapvető szerszámok kezelésében élőrehaladtak. A fejlődést gátolja, hogy több iskolában a készítendő tárgyat tartják lényegesnek és nem a kialakítandó jártasságo-