MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1960

1960-06-06 22. öe. - 1960_PB 22/4

- 2 Iskolarendszerünk célja, hogy a munkáranevelés méltó helyet kapjon az oktatásban. Ez is hozzájárul a proletárdiktatúra célkitűzéseinek feladatához. Az egész anyag iskolarendszerünk egy kérdésével foglalkozik. Képet akarunk adni iskolarendszerünk továöbfejlesztéséről és a politechnikai oktatásról. Az a célja, hogy a tanulók a biológia és fizika oktatást gyakorlatban is ismerjék. Az is célja, hogy jártasságot kapjanak bizonyos szakmákból, amely után rövid idő alatt el tudják sajátitani a szakmát. Az ifjúság megismeri a szocialista társadalom összefüggését az üzemekben és a pályaválasztásnál megfelelő állást tudjanak foglalni, kevesebb csalódottság legyen a szakmaválasztásánál. Az ifjúságot szélesebb körben is munkára kell nevelni. Ilyen célt szolgál az iskola továbbfejlesztése. A Szovjetunióban be van vezetve az önkiszolgálás. Pl. a tanulók szakavatott vezetők segitségével befestik az ajtókat, ablakokat, kertben dolgoznak stb. Hajlamosak vagyunk arra, hogy otthon ne fogjuk be a gyermekeket munkára. A nyári táborozás a munkáraneveléshez ilyen segitséget ad. Ehhez szükséges a tárgyi feltételek megteremtése. Az üzemek meg kell, hogy lássák ennek fontosságát. Segitsék az iskolákat fa, fém, textilhulladék és kimustrált gépekkel. A középiskolákból foglalkozásra induló gyermekeket fogadják a vállalatok. A Szovjetunióban járt magyar pártdelegáció legnagyobb tapasztalata az volt, hogy egy ilyen Párt- és Kormányhatározatot milyen egységesen tudnak végrehajtani a Szovjetunióban. A leningrádi Fémgyárban a párttitkár elvtárs beszélt arról, hogy mi a politechnikai oktatás tematikája, melyik iskolák járnak oda stb. A TIT munkára nem volt átfogó párthatározat. Itt nemcsak a vezetők, hanem a dolgozó nép is érzi, hogy itt a dolgozók szakmai tudásának fejlesztéséről van szó. Azért hoztuk a Pártbizottság elé ezt a kérdést, hogy az egész nép feladatává tegyük ezt az ügyet és segitséget adjunk a Tanácsnak, iskoláknak és üzemeknek a feladat végrehajtására. Nagyon helyesnek tartom, hogy ilyen nagy horderejű kérdéssel a Budapesti Pártbizottságon foglalkozunk. Meggyőződésem, hogy ennak a kérdésnek megoldása sikeres lesz, hiszen elő tudunk készülni a jövő tanévre. Az előterjesztéssel egyetértek, jónak talrtom. Előremutat és ha ezt megvalósítjuk Budaten, akkor az uj nemzetek munkáranevelését nagyon előre tudjuk vinni. Az előterjesztés néhány problematikus kérdést is felvet, ezeket tisztázni lehet. Én lo egynéhány éve foglalkozom ipari tanulóképzéssel és tudom, hogyan állnak a munkához, milyen a technikai felkészültségük. Pl. ezen a téren az egy-két évvel ezelőtt szerzett tapasztalataim szomorúak voltak. A középiskolák igen tájékozatlanok voltak és szinte megdöbbentette a felvételi bizottságot, hogy a középiskolákban milyen nagy a tájékozatlanság. Tavaly már tapasztalható volt, hogy nagyobb tájékozottságot szereztek és látszott, hogy a pedagógusok politechnikai téren foglalkoztak a tanulókkal. A technika fejlesztésének kényszeritő hatását ismerjük. Gyorsabban kell előre haladni, hogy fiataljainkat képessé tegyük, az iskola befejezése után könyebben tudjanak pályát választani és rövid idő alatt szakmát tudjunk adni kezükbe. Világos, hogy ennek az útja az elmélet és gyakorlat szorosabb összekapcsolása. Azonban meg kell határozni, milyen fokra kell eljutni. Kevés a 80 ?»-os gyakorlati és 2o £-08 elméleti oktatás. Az 5o-5o 50-os megoldás ellen az üzemek emeltek kifogást. Az üzemek nem tartották fontosnak az elméleti oktatást