MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1957

1957-08-23 3. öe. - 1957_PB 3/31

M - 30 „ Sós György elvtárs. A termelési adatokból azt látom, hogy a jelentés jó, A javaslatok is jók. csak némelyiket precizebben kell megfogalmazni és főleg végrehajtani* A BPB nem tárgyalhatja ezt a problémát olyan szinten^ mintha különböző szakigazgatási ágak tárgyalnák. Az ellenőrzés megoldása egy komoly probléma, melyet csak maga a lakosság valósithat meg, társadalmi ellenőrzéssel, A vita során elhangzott, hogy az öreg, csökkentett munkaképességű, szociális okokból iparengedéllyel rendelkező kofák nem befolyásolják az árakat, az üzérkedést nem segitik elő. Én ezzel a megállapítással nem értek egyet

# Véleményem az, hogy szociális rászorultság cimén ne adjunk ki iparengedélyt, hanem az ilyeneket tegyük szegényházba* Megindokolom azt is. hogy miért mondom ezt. Pl. a Marx-téren van egy ilyen virágárus, aki vasárnaponként az egész családjával /8-10 fő/ árul és saját bevallása szerint egy vasárnap megkeres 1000.- Ft,-ot, így néznek ki a többiek is. Véleményem szerint ezek igenis befolyásolják az árakat

t mert pi, ha az őstermelők kocsival felhozzák az áruikat nem adják addig át. amig meg nem nézik, hogy ezek a "szociálisan rászorult" kofák mennyiért adják el áruikat. Ennek alapján szabják meg Ők is áraikat. Hatalmas felhajtósereggel dolgoznak ezek a szoc. rászorultak és a tőke erős rétegek, nem lehet őket szétválasztani, szorosan össze vannak forrva. Szerintem több kárt okoznak, mint hasznot, A S2ÖV0SZ tevékenységében sok hiba van, de erre s ok közbeiktatott szerv ad lehetőséget. Mindegyik megkeresi a maga számára az árrsét, mely nagy a felvásárló és fogyasztási ár között, A széles árrsét az teszi lehetővé, hogy a kormányzat ennyi kezet enged belenyúlni a felvásárlásba, A SZÖVOSZ-t, a nagykereskedelmi, kiskereskedelmi vállalatokat stb. el kell tartanig ez rengeteg pénzt emészt fel. Hogy ne menjen olyan sok kezén keresztül az áru olyan megoldást kellene találni, hogy pl. a Főváros a közérteken keresztül maga is vásároljon fel árut, ezzel olyan versenyre birni a SZÖVOST-t, hogy ne menjen keresztül annyi kézen az áru és olcsóbb legyen. Az őstermelői igazolványok kiadásával - ha azt minden megkötöttség nélkül adjuk ki - nincs megoldva a kérdés. Mert pl, a Földműves Szövetkezetek olyanoknak adnak ki felvásárlási engedélyeket, aki 18-szor volt;büntetve, 3 éves börtönbüntetését most töltötte le, stb. Olyan jelenségek is vannak, hogy a Földműves Szövetkezetek a felvásárolt árut saját standjaikon nem árusitják, átadják a magánkereskedelemnek, kofáknak busás haszonnal, saját standjaik pedig üresen állnak, Tenyésztik a kapitalizmust. Rengeteg felvásárlási igazolványt bocsájtanak ki. Véleményem szerint ezt a jogot meg kellene vonni a F.SZ-től es a megyei Tanácsokra kellene bizni, hogy kinek adnak ki engedélyeket. Az őstermelői igazolványokra rá kellene vezetni, hogy mennyi földje van mit termel és melyik piacra vihet árut, hogy a piac a rendőrséggel közösen ellenőrizni tudja, hogy nem e hozott fel már több árut mint amennyit termel, vagy nem e hozott fel más árut. így a spekulációs felvásárlást ezen a területen is meg tudnánk fogni. Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy az őstermelők sokkal nagyobb mennyiségű árut hoznak forgalomba, mint amennyi földjükön megterem. Igen komoly probléma az, hogy az állami szervek, közértek, FSZ ömlesztve szállitják az árut, igy rengeteg megy veszendőben, mely soha nem kerül a fogyasztóhoz. Az arak jó árura vannak megállapítva ós sok esetben megkárosítják a lakosságot, mert a rossz szállítás következtében törődött, rossz árut kap a lakosság. Hem is hasonlítható ahhoz az ORSZÁGOS LEVÉLTÁR . A