MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. február 1. - 1949. április 5.

1949. február 8.

séges irányitás, ötletszerű. Ezen feltétlenül változtatni kell és különböző szervezetek és hivatalok munkáját a Pártnak össze kell fogni, amihez egy szerv létrehozása szükséges. A Nagybudapesti Káderosztály nem forditott gondot az üzemek középső pozicióinak meghódítására, /személyzeti osztályok, művezetők, stb./ igy például a Chinoin gyár 30 művezetője közül mindössze b van olyan, aki a felszabadulás óta került be. A tömegszervezetekhez való viszonyunk: A Nagybudapesti Pártbizottság felépítéséhez általában nem voltak párhuzamos tömegszervezeti központok. Nincs nagybudapesti Szakszervezeti Tanács, most van folyamatban a SzIT nagybudapesti központjának kiépítése, csak nemrégen van az MNDSz-nek nagybudapesti központja. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a tömegszervezeti kádermunkával nem foglalkoztunk. A közvetlen kapcsolat hiánya miatt nem segítettük a tömegszervezeteket káderekkel, nem foglalkoztunk a tömegszervezetekben lévő káderekkel, nem segitettük a tömegszervezeti káderapparátus kiépítését, amely/nagyon vontatottan halad és emiatt a Párt káderhálózatára sok olyab feladat hárult, melyet meg tudnának ők oldani. Ezen kivül nincs összehangolva a munka és elég sok a pártszerütlenség, JrWa\ összeolvadás: J^L^RÉ! A széles párttagságban általában elmosódtak a különbségek volt kommunisták és volt szociáldemokraták között. Ez a kérdés azonban nem volt eléggé átpolitizálva, amit mutat az, hogy az alapszervi vezetőségekben nincs már meg az egyharmad-kétharmad arány, például a #.M. gyárban 540 alapszervi vezetőségi tagból 50 a volt szociáldemokrata. A kerületi pártbizottságokban és általában a felsőbb funkciókban nem csökkent a volt szociáldemokraták száma, sőt helyenként nmeikédett. /pl. IX,ker, , Elektromos Müvek, Láng gyár/ Az egyesülés után - az arányra ügyelve és a volt szociáldemokrata kádereket nem ismerve - bekerültek kisképességüek a pártbizottságokba. Ezek nagyrészt kicserélődtek tehetséges volt szociáldemokrata káderekkel. Sok helyen a kommunista káderek helytelen magatartása sodorta passzivitásba a volt szociáldemokratákat. Bár szorosan nem tartozik ide, de ezzel függ össze a régi és idősebb szervezett munkásoknál néhány helyen tapasztalható sértődöttség, ami egyrészt a szeociáldemokrata nevelés hatása; lenézik a tömegeket, az öregek azt látják, hogy olyanok tanítanak, akiknek nincs mozgalmi múltjuk. Ezen elvtársak egyrésze néitt fejlődőképes, de becsületesek, megkörnyékezhetétlenek, 1943-ban 12.600 fizető szakszervezeti tag volt. Véleményünk szerint azonban ennél több a régi mozgalmi elvtársak száma, mintegy 25-30.000, Ezek egyrésze katona, deportált, vagy börtönben volt. Közülük sokezer különböző vezető helyen van, de:még igy is kb, 2-3*000 az olyan elvtárs, akit magasabb funkcióbar kell helyeznünk. Hozzá kell látni a szakszervezeti káderesekkel ehhez a munkához. A kádermunka, Amikor a kádermunka kiszélesedett és a pártkádereket szélesebb területre kellett mozgósitani, jelentkezett az átpolitizálás szükségessége. A Párt az utóbbi időben több alkalommal foglalkozott szélesebb réteg előtt a káderkérdéssel. Ez azonban kevés volt. Eleinte a munkásokat nehéz volt bevinni a honvédséghez, de a pacifizmus leleplezésével ós a honvédség felépítése szükségességének a megmagyarázásával ez egyre könnyebbé vált. Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén és a budapesti titkárok előtt elmondott * ^eRszÁaoe LEVÉLTÁR í -á'lfc* 33