MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1949. február 1. - 1949. április 5.

1949. február 8.

beszédé fordulatot jelentett a nagybudapesti pártszervezetek káderpolitikájában, Nagyon fontos tehát, hogy a Párt a különböző kérdéseknél politikailag magyarázza meg a kádervonatkozásokat is és a pártproganda, a sajtó többet foglalkozzon ezzel, A Nagybudapesti Káderosztály és a pártszervezetek eddig általában ki tudták elégíteni a legszükségesebb igényléseket. Az Országos Káderosztálynak 1948 júliusától napjainkig mintggy 1,700 elvtársat adtunk különböző funkciók betöltésére. Azonban a kiválogatásban nem volt tervszerűség, nem mindig oda helyeztük az elvtársakat, ahol a legjobban lehetett volna őket felhasználni, hanem oda, ahol az igénylés kielégítése a legsürgősebb volt, A káderek nagymérvű fluktuációja elsöpörte a pórtfunkcionáriusok iskoláztatására készített tervezetünket, Hozzésegit munkánk tervszerűségéhez az Országos Káderosztálynak számunkra kidolgozott terve, mely kimutatja, hogy hová, mikor, mennyi és. milyen kádereket kell adni. Nagy gynngesége munkánknak, hogy nem elég kollektiv. Ebben kétségtelenül közrejátszik az is, hogy a Nagybudapesti Káderosztály nem tesz elég erőfeszítést arra, hogy gondjait megossza, hogy az öszszes vezető pártmunkás feladatává tegye a káderek kiválogatását és a velük való foglalkozást, a nevelést. Van azért ezen a területen némi javulás, már eljutottunk odáig, hogy a különböző reszortok vezetői ritkábban nyújtják be rendeléseiket a káderesnek, saját munkatársaikra mér általában tesznek javaslatot. Ahol megvalósult a kollektiv kádermunka, ott jó eredményeket értek el, /pl. XIV. ker és Újpest/ A kádereseknek az elvtársakhoz való viszonya megjavult, nagyrészt eloszlott a titokzatosság. Ennek ellenére sok még itt a javitani való, azonban az előfeltétele már megvan annak, hogy a kaderesek foglalkozzanak az egyes funkcionáriusok nevelésével. Ehhez eddig nem igen jutottunk hozzá, de amikor egyénileg foglalkoztunk egyes kádereinkkel, annak mindig komoly hatása mutatkozott. A kádermunkában mo3t már szükségessé vált bizonyos pedagógiai módszerek alkalmazása, bár ezen a területen még magunk is csak tapogatózunk. Hiányzik pártszervezeteinkben a káderek legjobb nevelési módszeret a kritika és az önkritika alkalmazása. Remélhető, hogy most a felülvizsgálás során ezen a téren is nagy előrehaladás lesz. A Budapesti Pártbizottság a káderek utánpótlásának biztosítására hozott egy határozatot, mely szerint általában a szervezetekből a titkárt, a káderest és lehetőleg a propagandistát ne mozdítsuk el, hogy köréjük - mint egy mag köré - embereket tudjunk felhozni és kiképezni. Ezt a helyes elvet nmm sikerült megvalósitani. Van olyan aggodalom, hogy az utánpótlás nincs kellőképen biztositva és a nagybudapesti pártszervezetek munkája méggyöngül, s ez a termelésre is ki fog hatni. Ez alsóbb szerveinkben bizonyos merevséget váltott ki, mely akadályozója a nagyarányú káderkiemelésnek. A kádermunka jelenleg meglévő túlzott centralizációja arra vezet, hogy egy-egy javaslat megszületésétől a végrehajtásig általában több hét telik el. Ennek oka, hogy a javasiátoknak igen sok és a jelenlegi helyzetben kiküszöbölhetőnek lát&aó fórumokat kell megjárni, Munkánkban állandóan keressük az uj módszereket és azt, hogyan lehet munkánkat összekapcsolni a Párt napi kérdéseivel. A felülvizsgálás nagy munkáját kihasználtuk a jó káderek megtalálására és különböző funkciókra való mozgósítására. Azokat a kádereket, akiket a felülvizsgáló bizottság tehetségesnek minősit, magasabb funkcióra javasol, külön e célra szervezett rendkivüli kádertanácsok nézik meg, most mér itfckÉx azért, hogy konkrét javaslatot tegyenek funkcióba allitásukra vonatkozóan, [ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR J <J t . ./. 1 oh