MDP Budapesti Titkárságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. szeptember 7. - 1948. november 2.
1948. október 5.
A folyamatban levő hatalmas politikai és gazdasági átalakulás szükségessé tette ennek az átalakulásnak a kultúrpolitika területére való kiterjesztését is. Az a megállapítás, hogy a népi demokrácia utján ha.la.dunk a szocializmus felé szintén kötelezői eg irja elő egy uj kultúrpolitika alapelvének a lefektetését. Nagybudapest szempontjából szükségesnek látszik tehát a nagybudapesti kultúrpolitika feladatának, hatáskörének és szervezetének meghatározása. Nagybudapest önálló kultúrpolitikáját az országos kultúrpolitikán belül indokolja az a körülmény, hogy az ország összlakosságának közel ?o$-a Nagybudapest területén lakik, de indokolja az is, hogy Nagybudapest mint a legfontosabb ipari centrum az ország gazdasági és természetszerűleg kulturális életének is központja. Ez az önállóság nem jelenti természetesen azt, hogy a nagybudapesti kultúrpolitika nem haladna teljesen egyvonalban a nem működnék teljes összhangban az országos kultúrpolitikával, azonban a gazdasági adottságból folyó különbségek megszüntetése után a müvelődé^beli különbségek megszüntetése megkívánja azt, hogj az elmúlt rendszer mulasztásait ezen a téren behozzuk. A nagybudapesti kultúrpolitikai szervek hivatottak lesznek arra, hogy megoldják a Nagybudapest területén élő munkásság és hala• dó értelmiség szabadművelődési problémáit. Ennek a kultúrpolitikának kell mintául szolgálnia a többi munkáskultúrát szolgáltató vidéki szervezeteknek és a vidéki ipari központok részére , A kultúrpolitika főbb vonalait a következőkben lehetne felvázolni: elsősorban a művelődés iránti vágy felkeltése megfelelő propaganda munkával. Ezt a célt szolgálja a kulturpropaganda fokozottabb fejlesztése és kiépítése, A következő lényeges feladat a tényleges ismeretterj esztés. Ez közös feladata a Népművelési Központnak, a Könyvtárnak és á" Könyvkiadónak. Az ismeretterjesztésnél tekintetbe kell venni azt, hogy politikai öntudatositás, a marxista, leninista világnézet elsajátítása nem lehetséges gazdasági és társadalmi ismeretek nélkül. A marxista, leninista, műveltség alapja elsősorban történelmi, másodsorban természettudományi ismeretek elsajátítása. Meg lehet állapítani azt, hogy történelmi közműveltségünk, habár alacsony fokon áll, általában mégis sokkal kielégítőbb, mint a természettudományos, mert természettudományos műveltségünk szinte elképzelhetetlenül alacsony. E kettő nélkül viszont a magyar társadalom feudális eredetű reakciós képzetekkel és tévhitekkel felépitett ismereteit megváltoztatni és a marxista, leninista világnézetet kialakítani nem lehet. A kultúrpolitika harma.dik vonala a köz- és művészeti izlésneve- lés. Ezen a. területen a polgári hagyaték két súlyos örökségével találkoztunk, az értelmiség vonlán az irracionalizmussal, a munkásság vonalán pedig a giccsel. A giccs elleni küzdelem és a reálista művészet értékének a köztudatba vitele zenei, irodalmi és képzőművészeti vonalon éppen ugy fontos, mint például a szinmüvészetben. A művészeti izlés fejlődésének egyvonalon kell haladnia a társadalmi és gazdasági fejlődéssel és ezért az optimista, reálista művészet szemléletnek a kialakítása hatalmas fela.datot ró a székesfőváros intézményeire. Ezen a területen a Fővárosi Képtárnak, Zenekarnak, az Irodalmi Intézetnek, a Magyar Múzsán;.!: és a székesfőváros színházainak hatalmas és fontos feladat van kijelölve. Külön feladatkört képez a tömegszórakozta.tás kérdés ének megol dása. Az általános kultúrpolitikának az a célja, hogy a tisztára öncélu szórakoztató tevékenységek se jelentsenek üres időtöltést,
