MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. április 19. - 1955. május 3.

1955. április 26.

Azok a kérdések, melyeket as elvtársak as írószövetség jelentésével kapcaolatbaii falt ettek, rá mutatnak arra, hogy a pártszervezettől as elvtársak más munkát vártak, mint amivel a pártszervezetet felruházták, A Kgzponti Vezetőség határozata értelmében as írószövetség párt* szervezete hivatali pártszervezet lett, anélkül hogy azt kimondták volna. A Központi Vezetőségnél dolgosé elvtáraak nem fűztek vórakozáat a pártszervezethez áa a pártvezetőség érdeme, hogy ha korlátoltan la éa nem teljes értékűen, da megpróbálte teljesíteni faiadetát. Horváth Márton elvtáre felvetett egy kérdéet, ami jogoa éa ami helytelenül aa van es előterjesztésben magfogalmasva. A taggyűlések nem váltak as Írok pártszsrtt életének döntő tényezőjévé, pedig az a kiinduló pontja annak, begy a pártszara munkát mag tudjuk valósítani. AZ írószövetség pártszervezetének titkára vett eaak réazt aa írószövetség elnökségében éa aa aktíva kapta a Központi Vezetőségtől as utasitést. A vitákon határozták mag az irodalompolitika irányát, bírálták as írószövetség munkáját. Meggyőződésem, hogy as irodalmi életben lévő Jobboldali elhajláa szoros kapcsolatban van Nagy Imre elvtára és Farkas Mihály elvtárs állápontjával, nésetelvei éa attól nem azigatelhető el. da lrodalomi élet visszásságai, a munkásosztály szarepének labeoaülése, s munkás hagyományok szerepének lebecsülése, s narodnylk nézetek felbukkanása erélyes központi pártirányítás mellett ennyire nem terjedhettek volna. Nem akarom a felelősség kérdését a felső irányitáa ingatagságára hárítani. Akik as Iróazövetség életében, vagy a párt életében réeatvettflak, valamennyien felelősök t vagyunk. Itt a probléma azért vetődjön fal, hogy a munkát mag tudjunk javítani, mart igy tovább sem dolgozhatunk. As Irőazöveteég pártszervezete nem tudta kezében tartani aa Irodalmi, pártálat irányítását, pl. fogalmunk sem volt, hogy Nagy Sándor a Kongresszuson mit fog mondani, ás UJ Hanggal kapcaolatoean ugy van, amint Tamási elvtárs mondta, kétezer nyilvánosan és pártvezetősági üléseken la foglalkoztunk elhajláaával, da háromszori fslazólitás után tudtuk eaak rávenni egyik szerkesztőjét, hogy halványan önkritikát gyakoroljon. Súlyos hiba, hogy székedé e kővetkzett ba a pártira nyitásban az elnökségi pártoaoport és a pártszervezet között, A taggyűlés lett Így as agyatlan fórum, ahol elvi kérdéa falvetődhetett. Kezdettől fogva láttuk as ellentmondóét áa én mindenütt hangoztattam ls, ezért Andlca elvtársnő felhívatott, megkérdezte álláspontomat éa hogy miért hangoztatom. Megindokoltam, hogy a kommunista felelőeeége csak arra a területre terjedhet kl, melyre befolyáat gyakorolhat. Nem lehet a felelősséget,a munka lrányltáaát Így megosztani. Legfontosabb aa, hogy a szervezeti ezekedéat megszűntessük. Nem hiszem, hogy csak szervezeti kérdésekről van itt azé. A budapeeti aktive üléare kb. 4o-5o Íré kapott meghívót. Ez as aktíva többet tett as Írók meggyőzésére, mint aok instrukció, vagy Irodalompolitikái vita. Meggyőaődéeem, hogy as irodalmi élet szerkezeténél van hiba, nemesek as Írók vannak elesakadva a tömegektől - néhánytól eltekintve - hanem es irodalmi élet formája ia a régi. A folyóiratok típusa a régi, nincs olyan lapunk, mint pl. as Siet éa Tudomány, mely • nézésre khes szól. Ha arra állítanánk as Írókat, ha a nép elé állna ss irodalom minden iráss, akkor as Írók fslelőssége megnőne éa a terméketlen viták helyett as Íréi alkotáa kerülne előtérbe. Itt még agy nagy probléma ven: as elmúlt tlz év káderpolitikája nem azolgálta a ssélesadő népi életet, kialakult agy Írói protokoll éa ahelyett, hogy a fejlődő fiatalokat aslveeen látó munkát végestűnk volna, a fiatal Írókat Kossuth díjasokká, Sztálin díjasokká tettük. Most megrekedtek éa nem vonják la a konzekvenciákat. A népi