MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. március 15. - 1955. április 12.

1955. április 12.

A kilépették visszairányitása nehéz kérdés, mert a kisiparosok magasabb jövedelemhez jutnak. Rendszabályokra Tan szükség, megfelelő adópolitikára. Igy lehet csak őket visszairányítani. Szükséges, hogy a rendelőknek nagyobb választék legyen a fazonokban, ezért a VB. határozatot hozott egy uj magyar divatlapra. Ezenkívül divat-bemutatókat rendezünk. Amit a szövetkezet a kereskedelemnek ad át és Így kerül a lakossághos ugy tekintendő, mint a lakosság rendelése. Ipar jogosítványok felülvizsgálata alatt azt kell érteni, hogy megnézzük: a jogi feltételek, szakképzettség megfelel-e. Ez szurópróba-szerü less. A szövetkezetek jövedélmezéseben csak arról lehet szó, hogy a többlet nyereségből a kerületi tanács, Fővárosi Tanács részesedhet. Elgondolásunk az, hogy a szövetkezetek által elért nyereség egy hányadát megkapja a tanács. Az adó jövedelemnél az a helyzet, hogy egy részét a tanács visszakapja. Arról, hogy a szövetkezetek anyagbeszerzés, raktározás érdekében külön szervet akarnak létrehozni, nem tudok. Tudomásom szerint a minisztériumból nem irányítottak szakembereket a szövetkezekbe, ha van, csak szórványos és nem lehet több mint 15-ember. A két műszak kérdése másképp néz ki a szövetkezeteknél, mint a vállalatoknál, itt más az anyag ellátás, a hely, a szakmunkás I létszám. 6-7 olyan szövetkezet van loo közül, ahol be lehetne vésetni a két műszakot. 325-ből nem tudom még hány állhatna át. A spekulánsok kiszorítására kevés az ember, ezt egyedül az Ipari osztály megoldani nem tudja, szükséges lenne a társadalmi hálózat kiépítése. Erre van tervünk, ha ezt a megfelelő szervek jóváhagyják, akkor bevonásukról lehet szó. A szövetkezeti kilépések száma cökken, mióta nem adunk ki ipar jogosítványt. Szili elvtárs: A laza tervezés kérdésével Hajős elvtárs már foglalkozott. Szerintem is megalapozatlan a tervezés. Ennek oka azm hogy megalapozatlanok az adatok. A helyiiparban a tervezés ugy történik hogy az előző év eredménye és a fogyasztóigény alapján állítják össze a tervet. A helyiipar nem rendelkezik azokkal az adatokkal, melyekkel a nehézipar rendelkezik, ahol előre meg van állapi tv a, hogy mit kell termelni. 1953-ban pl. 834 millió volt a termelés, ezt megemeltük 2of£-kal, 1954-ben, 55-ben 23$-kal. Igy próbáljuk érzékelni, tapasztalati adatok alapján, becslésszerüen történik a tervezés. A 126,-os tervteljesités megtévesztő. Ez egy átlagszám, mert a helyiiparban 9 olyan iparág van, amelynél a tervteljesités jfi-a elfogadható. 1954-ben a vasipar ban 111$. a vegyesip árban 114£-08 volt a teljesítés. A S^ervestrágya 128$, a kézműipar 121$ volt és ez a kettő az egész összképet felemelte. Ki emelte meg a terveket? Tavaly júliusban a Tervhivatal felszólított bennünket, hogy 9omillió ft értékben gyártsunk le ágyneműt. Ennél a munkánál csak 1$ volt ami bérköltségként jelentkezett, a többi anyagköltség volt. Igy vált lehetségessé, hogy a textilipari tröszt a tervét 121#-ra teljesitette. A kézműipari vállalat II. negyedévi terve 13O millió, ennek Sjy'-a. van lefedezve, de hogy 4o millióért mit fogunk csinálni, nem tudjuk. Az is lehet, hogy csak szeptemberben fogjuk megtudni, mit kell termelni. Foglaikozik a kiegészítő jelentés as eladatlan áruval. A helyiiparban több helyei megtörténik,hogy árukészletek fekszenek el. AZ 5o millió azonban téves szám, ebben benne van az az áru is, ami kiszállításra vár. 12 millió az eladatlan áru. Hibát követett el néhány szövetkezet, mert olyan cikkeket gyártott, amire nem volt szállítási szerződés. Az is megtörténik, hogy bár megkötjük a kereskedelemmel a szállítási szerződést, inkább fizetik a kötbért, de nem ve-