MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1955. február 15. - 1955. március 8.

1955. február 15.

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR is támogat. A takaritónők engedélyezett létszáma be van töltve, a nagyobb rend érdekében a tisztasági mozgalomra kell nevelni a dolgozókat. A takarító kérdést most jelenleg nem tudjuk megoldani* A felvilágosító munkával kapcsolatban kialakult az a gyakorlat, hogy az üzemi bizottság és a munkavédelmi megbízott lemar te ti a dolgozókkal, hogy mi volt a baleset oka és hogyan lehet ellene védekezni. A gépi balesetek legmagasabb ssáma 29.5 ifi. Biró Ferenc elvtársi AB előterjesztésnek elég tárgyilagos a hangja és elég sok olyan adatot tartalmas, amelyből mi levonhatjuk a konzekvenciákat, szükség esetén intézkedéseket tudunk foganatosítani, illetve ki tudjuk tárgyalni a továbbiakban szükséges intézkedéseket. A KOM. területén a mult évben munkavédelmi beruházásoknak több mint 98.5 £-át teljesítettük ás a pénzt csaknem teljes egészében elköltöttük. Természetesen lehetett volna sokkal jobban elkölteni, alaposabban megnézve a lehetős egeket. Ehhez nagyon komoly segítséget tudnának adni a szakszervezeti azervek aszal, ha ellenőriznék, hogyan valósultak meg ezek a beruházások, mert igen sok esetben formális volt a befektetem. Mont vizsgáltuk ent a kérdést és kiderült, hogy nem egy esetben olyan dolgokra költötték a pénzt, olyan berendezéseket vásároltak, amelyeket egyáltalán nem állítottak be. FI. egy sor helyen megvásárolták a szellőzőberendezést, ds az nem megfelelő, nem tudják használni* Ilyen esetekben szerintem szigorú felelősségrevonásra van szükség. Általában ezen a területen agy sor problémával találkozunk azon tul, hogy sgy sor területen régi üzemmel van dolgunk, elmaradt technológiával dolgoznak* Ahhoz, hogy megfelelő mértékben tudjunk korszerűsíteni, munkavédelem és baleset elhárítás terén nagyon komoly beruházásra van szükség* Azonban nekem as a véleményem, hogy az elvtársak tul sokat várnak a beruházásoktól és nem használják ki a helyi lehetőségeket. Persze ss nem azt jelenti, hogy nem lehetne a beruházási összegeket jobban, megfelelőbben elosztani, de nem tudok egyetérteni azzal, ahogy az elvtársak felvetik az üsemek tisztaságának kérdését, hogy ez létszám kérdés, amit nem áll módunkban megoldani. Tudom, hogy mi megvizsgáljuk a gyárakat, mindenütt túlzott adminisztrációt találunk, tul sok az alkalmazottak ssáma, de egyetlen igazgatónak nincs megtiltva, hogy elbooeáson lo tisztviselőt és felvegyen helyette lo takarítónőt. Ehhez nem kell a minisztérium rendelete. Itt az ideje, hogy megértsék az elvtársak, hogy a gyárban az Igazgató a gazda, és a szakszervezetek helyileg nyújtsanak hathatós támogatást az ilyen intézkedésekhez. Nemsokára újra megvizsgáljuk az adminisztratív alkalmazottak frányát az üzemekben és ea alkalom al oda kell hatni, hogy az ilyen kérdésekben maximális segítséget biztosítsunk. Még egy dologra tartom szükségesnek felhívni a figyelmet: a Vasipari Szakszervezet jelentésének 4. oldalán azt mondják az elvtársak: "Az egyéni éa tárgyi védőfelszerelések használatát több helyen a dolgozók elhanyagolják még testi épségük veszély tetemének tudatában is. A védőfelszerelések közül pl. a szemüveg használatát azért mellőzik, mert munkájuk közben arcuk beleizzad és kipálik. Fatalpu bakancs használata egészségtelen..." Hát elvtársak as egész világon mindenütt ilyen munka* helyeken fatalpu cipőben dolgosnak, még olyan kulturált országokban is klumpákban járnak, mint Hollandia, Dánia, Belgium.