MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. december 2. - 1954. december 28.

1954. december 2.

Én megfigyeltem, hogy a kerületi tanácsok teljesen felelőtlen álláspontra helyezkednek. Annyi gazdájuk van, hegy csak as utasítást várják ás maguktó* neia tesznek semmit. A tanácsok vonalán az Önállóságot erősíteni kell, hogy ezzel is javítsuk a munkájukat ás a felelősségérzetüket elmélyítsük. A felszabadulási ünnepségekkel kapcsolatban} ast akarom, hegy ne kapjunk sok központi feladatot, hanem csak a legfontosabb feladatokat határozzék meg az elvtársak. így nem tartom szükségesnek, hogy a kollektív vezetés kérdését külön tünattk napirendre. A felszabadulási ünnepségeket azzal a tartalommal, amit as Írásos feljegyzésben megkaptunk, kell megtölteni, ezzel egyetértek és ugy kell megszervezni, hogy a felszabadulási ünnep valóban az állam erősítését, a Szovjetunióval való barátság elmélyülését szolgálja. Ha ezeket a feladatokat még tudjuk oldani, akkor a munkában egy nap lépést megyünk előre. Biró Ferenc elvtársi Én is egyetértek Kovács elvtárs beszámolójával. így-két kérdésre sssretnék csak reagálni a további munkát illetően. Véleményen szerint anépfront kérdéséről keveset beszéltünk a tömegekkel és mint ahogy as elvtársak felvetették, nem is nagyon értik, hogy ml a Népfront. Nem érti a lakosság nagyrésze, hogy organikusan adódik a proletárdiktatúra lényegéből. Ha ml est magértetjük, ha aktíváink elméleti sikon is megértik, nincs nyugtalanság a tömegekben a Népfronttal szemben, akkor természetesnek fogják tekinteni a Népfrontot, melyet nem most találtunk ki. Meg kell magyarázni, hogy mi régen, még annakidején megmondottuk, hegy minden háziasszony köteles az állam ügyeivel foglalkozni. Mi e*t a kérdést mélyén, még a párttagsággal nem tárgyaltuk meg és azért ast hiszik, hogy a Népfront valami más. Javasolom, hogy est a kérdést dolgossák fel propaganda vonalon, mert eszel a dologgal mi nem állhatunk meg a választásnál. A Népfronttal kapcsolatban milyen nehézségeink vannak a tömegsservesetekhez valő viszonyban? Van egy dolog, amire nem figyeltünk fel eléggé. Pártapparátusunkban kommunista gőg uralkodott el. Lenesnek olyan embereket, akik nem a párt apparátusában dolgoznak, nemcsak azokat, akik tömeg szervezetekben dolgoznak., hanem másokat is. Ugy mérik, hogy egy párt titka r felér egy miniszterrel. Ks ast mutatja, hogy helytelen beállítottság van és ezért van részben as, hogy nem meri* rábízni a tömegszervesetekre a feladatokat, annak dacára, hogy ott egy csőmé kommunista dolgozik. A Szovjetunióban a háború előtt a párt nem tette ki a lakosság másfél százalékát, mégis vitték a párt vonalát. Nálunk is változtatni kell esen a téren, mert ha nem adjuk oda a szakszervééétnek a feladatalt, ugyanígy a 23Sz-nek, MNDSz-nek, tanácsoknak - mely töaegsssrvezetek különben is tels vannak kommunistákkal akkor terméssétes, hogy nem tudnak dolgozni. A transzmisszió szerepét ugylátssik még mindig nem értik, véleményem szerint itt as ideje annak, hogy eseket a kérdéseket világosan lássuk. felvetődött az, hogy van-e elkeseredés a dolgosókban? Természetes, hogy nincs. Beszéltem sok munkással, értelmiséggel és ugy találtam, hogy egy egészségteles nézet kezd kialakulni. Feltételezem, hogy elcsu8sás vaa az értelmiségnél, de ki esért a felelős. Mi kommunisták.