MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. december 2. - 1954. december 28.
1954. december 2.
Nem igás. hogy a magyar értelmiség egyik napról a másikra kezd rossz lenni, mert nincs is erre semmi ok. És ha elcsúszás vas, ;ezért mi vagyunk elsősorban a felelősek. Én is észrevettem ilyen jelenségeket és érdeklődtem, miért van ez* Véleményes sserint részben arra vezethető vissza, hogy a júniusi határozat megjelenése után - mely világos volt - jelentek meg a sajtóban, hangzottak el a nagygyűléseken nagyon erősen polemizáló cikkek, melyek nsm mindig vágtak egybe* Az értelmiségiek olvassák as újságot és észrevették, hogy nem eléggé világosak a cikkek. Erre fel kell hivni a K.V. figyelmét. Ugyanakkor, amikor leszögezték a párt teljes egységét, utána jöttek a különféle cikkek és kezdték komplikálni*. Ez vezette as értelmiséget a bizonytalanságra. Nem tartom azt sem teljesen szerencsésnsk, hogy pl. a tullicitálasról egy pártonkiviliinek kellett cikket Imi. Miért nem egy kommunista irta ezt? Ez ls azt mutatja, hogy nincs minden rendben. Az ls izgatja as embereket, hogy ált: Iában beszélünk a tulipárosításról és sem mosdjuk meg, hol követtük el est a hibát. Mikor a Budapesti Pártbizottságban vitattuk, hogy milyen agltációval jöjjünk ki felmerült, hogy mit csinált Budapest, mit csinált a Mávag, vagy a D 0 j Hajó. Talán nem büszkék azok a munkások, akik ezekben as üzemekben dolgoznak arra, amit tettek. Hol van az felírva, hogy csak a palacsintasütőre lehetünk büszkék. Akkor azt mondták az elvtársak, hogy ez nem jé, nem elég vonalas. Saek as emberek ezt érzik. Büszkék a munkájukra, szeretnének vele kijönni. Kern igaz as, hogy mindenütt tuliparositottunk. Mnthogy sz nincs megmondva, ez nyomja ugy az értelmiséget, mint a munkást. Véleményem szerint itt az ideje annak, hogy ezt világosan megmondjuk. Nem mondom, hogy jöjjünk ki a Metróval, vagy Sztálinvárosse1. Emlékszem arra, amikor 1946. februárjában az első szerszámgépet kiboosájtottuk, milyen szerettei simogatták azt a munkások. Tehát itt egy kicsit változtatni kell és sem szabad, hogy ezek az emberek ugy érezzék, hogy kijöttek a divatból, mert most ilyen érzésük van. Mi a racionalizálás lényege? Az, hogy át kell csoportosítani az improduktív dolgozók egyrészét pmőuktivvá. A magyar népgazdaságban az improduktív dolgozók száma nem felel meg a termelésnek. Feleslegesen magasa számuk és ezért szükséges, hogy átcsoportosítsuk őket, hogy a népgazdaságnak hasznos munkát végezzenek. Nemcsak nálunk folyik ez, hanem az összes népi demokráciákban és a S a ovjetunióban is. Mit jelent ez? Azt, hogy bizonyos megtakarítást kell csinálni, meg kell racionalizálni a munkát, csakhogy természetesen sokkal könnyebb ennél a létszámot csökkenteni, Ne higyjük, attól, hogy ml est a racionalizálást bevezettük, most már mindenki jobban fog dolgozni, hogy azok az emberek, akik megszoktak egy bizonyos munkamód szert, azok már holnap lecsökkentett létszámmal jól fognak dolgozni. Ez az első racionalizáció és nem valami ideálisan lett végrehajtva. A raoionalizáció mérete sokkal kisebb volt, mint a zaj. Kiderült, hogy csak 5-6ooo embert érintett, a többit áttették egyik másik munkahelyre. Nálunk dicsekedtek azzal, hogy csak 3 embert béosájtottak el, a többit átcsusztatták az üzemekbe. Bs egy bonyolult munka és fel kell készülni arra, ho&r ennek tavaaszal lesz folytatása és jobban csináljuk mint eddig. As 1955.-ös tervi minden vállalattal meg lett tárgyalva ugy, hogy ss üzemek tudják, mit kell a jövő évben csinálni. A Bej Haj égy rá r tudja, hogy lo olyan hajót fog csinálni, mint az idén, sőt 12 váll'
