MDP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. június 22.

1954. június 22.

nem a parx aoxga xaaz • «eg CSJUL moxiaanx, nogy a szovjexwuuban 2o évre meg van a bérezésnek a helyes, kialakult módszere, ettől ott nem tágítanak. Háelunk ez örökké változik. Jellemző hogy pl* a ml szakmánkban a tatarozáson dolgozó munkások 35 #-al többet keresnek, mint a magasépitkezé sen dolgozók. A párt szerepe ebben az anyagban véle ténye m szerint nem jól van beleépítve* Ez folytatása a réginek, amikor mindent a párt vállalt, még az egyes munkáknak a megszervezését is* Valóban ez a jelentés olyan hangú, hogy azt lehet belőle kivenni, hogy mi majd megcsináljuk* Itt az Igazgatóknak, a szakszervezeteknek a munka megszervezésében élenjáró szerepet kell adni. És ha a pártszervezetre akarjuk ezt a feladatot hárítani, akkor a pártszervezetnek nem marad ideje az ellenőrzésre, a politikai vezetésre* Hagy István elvtárs / ff* Vagon igazgató/ A jelentést, amit igen komoly jelentőséggel blr, csak nagyon későn kaptam meg, tegnap este* Nem tudtam rá megfelelően felkészülni* Mágia felvetnék néhány dolgot. A tapasztalatokat mondanámel, mindazokat, amit lent az üzemben, valamint a felsőbb vezetésnél tapasztalunk és amire helyessn tapintott rá Biró elvtárs. Sincs eléggé alaposan feldolgozva, hogy miben is álljon gyakorlati tevékenységünk, hogy a Kongresszus határozatait meg tudjuk valósítani. Itt van pl. az export kérdés. Sz egy súlyos problémája az országnak, ugyanakkor az általában vett exportnak a kezelése és további ilyenlrányu fenntartása a gépiparban - és más területen is azzal a Veszéllyel jár, hogy bizonyos termékeknél a népgazdaságnak nem jut ideje arra, hogy továbbfejlesszék. Nincs ebben a kérdésben a Tervhivatal és a Minisztóriumban terv kidolgozva, hogy pl. a finommechanikai gyárban milyen irányban történjen az ipar fejlesztése* Sz a hejyset nehéz. Hosszú éveken keresztül nem foglalkooztunk ezzel a kérdéssel és nem tanultuk meg, hogy milyen módon kell ezt a munkát végezni, milyen konkrét intézkedéseket kell megvalósítani az tizemben, hogy olcsóbban tudjunk termelni, hogyaz önköltséget csökkentsük. Mit tapasztal még ma is az ember? Azt tapasztalja, hogy ha az országban van egy cséplőgép probléma, akkor a fél minisztérium szalad utána. Itt állunk a második félév előtt, ahol már az a követelmény, hogy olcsóbban termeljünk, jobb minőséggel és a felső apparátus nem ér rá szzel foglalkozni, elvonja az eőrőt saját magától, az üzemtől. Nem tud felkészülni a III. negyedévre, én ebben látom a legfőbb hibát, ahol a pártnak véleményem szerint segíteni kellene. Hálunk is volt probléma az üzemben a motorok gyártásánál. A pártszervezet tudta, hogy hol kell segíteni, kivel kell foglalkozni. Tudták, hogy a művezetőkkel hogyan kell foglalkozni, mert ezeken múlik, hogy a szerszámokat hogyan alkalmazzák. Be ezt elérni az üzemben nagyon nehéz, mert az éveken ke resztül fontos mennyiségi termelés teljesen helytelen irányba nevelte a műszaki gárdát. Itt van pl. agy másik fontos probléma, amit nem eléggé élesen hoz ki a jelentés, ami az országban véleményem szerint nagyon fontos tényezője annak, hogy az önköltséget osökkenteni tudjuk és a termelékenységet emeljük. Ez pedig a minőség kérdése. Bengeteg anyagot eldobálunk, rendszerint olyankor, amikor már sok munka fekszik benne. Most már a hengerelt