MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. március 10. - 1950. április 14.

1950. március 31.

Biró László elvtárs: Többféle szempomt felmerült azt a kérdést illetően, hogy milyen tényezőknél kell a hibát és a felelősséget keresni. Azt hiszem, hogy azok a tényezők, amiket az Elvtársak felvetettek szorosan összefüggnek egymással. Ha megnézzük, hogy a minisztérium az irányitó és ellenőrző szerepét hogyan teljesítette - azt láthatjuk, hogy ez hiányos volt. Ha arról volt szó, hogy a pártszervezet agitciós munkája mennyire állt helyt, erre egy példát tudok hozni. A MÁVAG egyik műhelyében egy nagy vezsekedés volt, látták, hogy egy revizor magyaráz egy munkásnak, hogy ezt nem lehet kifizetni, mert ez rossz áru. A kintlévő elvtárs látta, hogy állnak sorban a párttagok a munkás mellé és helyezkednek szemben a revizorral. Amikor eloszlott a tumultus megkérdezte a kintjárt elvtárs az alapszervezet titkárától, hogy mit csinálnak ily^n esetben, mire azt felelte, hogy másnap összehívják az agitátorokat és levezetik ezt a rossz hangulatot. Mindez azt bizonyítja, hogy ahol nem megfelelő az ellenőrzés /és a minisztériumnak kell elsősorban ezt a feladatot végezni/ ott behatol az ellenség. Van olyan hang is, hogy nem kell nekünk hat napot dolgozni, elég ha öt napot dolgozunk. Nekem az a véleményem, hogy itt a legnagyobb baj az, hogy a pártbizottság a termelés kérdésével nem tud olyan konkrétan és áttekinthetően foglalkozni, hogy az egyes termelési jelenségekből tudnakövetkeztetni arra, hogy hol van politikai hiba, ahol meg keltene fogni a dolgokat, A megfogalmazása a tennivalóknak nem elég konkrét. Konkrétabban meg kell határozni a tennivalókat. Alapvetően téves az a megállapítás, hogy az üzemig párt és szakszervezeti vezetőknek biztosítani kell, hogy a dolgozók és a normások között a feszültség csökkenjen. Ha alapos lesz a politikai munkánk,akkor nem kell azon dolgozni, hogy a dolgozók és a normások között milyen a viszony, mert akkor helyes lesz a viszony közöttük. Szirmai elvtárs: Helyes lenne az ellenőrzés kérdését az ipari központok felé kiterjeszteni. Helyesnek tartja Szirmai elvtárs a darabbérbevezetést. Kovács István elvtárs: Mindenekelőtt, mielőtt rátérnék a hibákra, szükségesnek szükségesnek tartom rámutatni, hogy itt két tendencia van. 1./ Növekedik a becsületesen dolgozó iminkasok száma, növekedik a versenyzők szama és egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik jól viszonylanak a termeléshez és bescületesen helytállnak. Ugyanakkor, amikor ilyen tendencia van jelest kezik egy másik tendencia: a norma és bércsalások. Mindenekelőtt szeret nék rámutatni arra, hogy a jelentés nem elég alaposan fogja meg a kérdést és kevés példát hoz. Javaslom: hogy az elhangzott vita alapján és néhány más adat összegyűjtésével egy gondosabb jelentést kell kidolgozni és ki kell dolgozni pontosabban a tennivalókat is. Miről van szó© mindenekelőtt nem értek egyet, hogy a termelékenység csökkenő tendenciát mutat, mert az a tény, hogy egy fizikai órára eső termelési érték átlagban 2^%-kal emelkedett - ez egy igen komoly siker. Ez egy igen komoly javulás és emellett azonban az van, hogy gyorsabban növekedik a bér, mint a termelés és azt az eredményt, ami az egy fizikai munkaórára eső termelési érték növekedésével tudnánk hasznositani a mostani bérrendszerünkkel tulajdonképpen visszafizetjük a munkásoknak. És emiatt nem tudjuk biztositani, hogy a termelékenység emelkedésével csökkentsük a termékek árát. Miből adódik ez? Lényegében egyet értek a felszólaló elvtársakkal, de szeretném aláhúzni, hogy itt ez lényegébevéve adódik egyrészt abból, hogy nincs meg az egy-személyi felelős vezetés. A vállalatvezetés a műszaki vezetés és a mesterek elmaradtak, a munkások uszályába kullognak, nem mernek fellépni népszerűtlen dolgokkal, engednek a munkasok jogtalan és indokolatlan követelésének. És ezáltal, hogy az indokolatlan és jogtalan követeleéseknek