MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. március 10. - 1950. április 14.

1950. március 31.

eltékozolják az állam pénzét. A másik dolog: a kirakatpolitikai, a ' látszateredmény. Mi versenyt szervezünk és az egyes pártszervezetek, szakszervezetek és vállalatvezetés is nem arra törekszik, hogy becsületesen jobb eredményt érjenek el, hanem, hogy kimutassák a szakszervezet, a minisztérium felé az eredményeket és ezért hajlandók szemethunyni csalás és különböző trükkök fölött* Ebben akérdésben komolyan fel kell lépni a pártszervezeteknek, szakszervezeteknek és minisztériumoknak. A másik dolog: az uszálypolitikai. Ez a jelenség egy veszélyes formája az uszálypolitikának. Mert ez a törekvés, hogy becsapni az államot és Pártot és hasznothuzni indokolatlan bérlazitásból - ez a rosszul dolgozó munkások álláspontja és sok helyen a szakszervezet és pártszervezet és a vállalatvezetés ezeknek a rosszul dolgo zó munkásoknak az uszályába kerül és ahelyett, hogy szembeszállna és felvenné a harcot ellenük az uszályába kerül és csatlakozik ehhez az állásponthoz. Ebben a ké: désben nekünk koraolyan állást kell foglalni és felvenni a harcot ellene. Az első dolog, amit javaslok éJssen lépjünk fel azokkal a pártfunkcionáriusokkal szemben, akik segitő kezet nyújtanak a csalásnak és mondjuk meg nyiltan, hogy nem méltók olyan ember pártfunkcióra, aki becsapja a szocialista államot. /Azt a furóst, akit a jelentés emlit le kell váltani és esetleg fegyelmi uton eljárni vele szembe, ha szükséges ki kell zárni a Pártból/. Élesen fel kell venni a harcot azok ellen a pártfunkciónáriusok ellen, akik uszálypolitikát folytatnak és segítik a norma- és bércsalókat. A másik: fel kell hivni ugy a nehéz, mint a Könnyűipari Minisztérium valamint az Épitésügyi Minisztérium figyelmét, hogy vonják felelősségre azokat a vállalatvezetőket, akik eltűrik és elnézik a norma- és bércsalásokat. Biztositsák a vállalatvezető egyénifelelősségét, vonják felelősségre a vállalatvezetőt, hogy ne tűrjenek meg norma- és bércsalásokat. Szakszervezeti vonalon is: a Szaktanácsnak javasolni kell, hogy országos viszonylatban, mozgósitsa az üzemi bizottságokat,hogy vegyék fel a harcot ez ellen. Igaza van Biró elvtársnak, hogy a vezetés kérdése az egész probléma, Minisztériumi vonalon, szakvonalon^ pártvonalon, szakszervezeti vonalon a vezetés ké dése. Nekünk elvtársak rá kell mutatni arra, hogy mi rosszul neveljük a munkásokat. Rosszul neveljük, amikor eltűrjük, hogy óriási balkékat csapjanak és pótdijakat követeljenek. Meg kell értetni, a munkásokkal, hogy ez az állapot, ami most van tűrhetetlen. A másik dologö a szakszervezet, a pártszervezet és az üzemi vezetés munkájában rá kell mutatni arra, hogy necsak a termelési eredményeket nézzék. Rákosi elvtárs aláhúzta, hogy a termelési eredmények tükrözik vissza a p pártszervezet jó , vagy rossz munkáját. Most azt csinálják, hogy törekszenek minél nagyobb számok elérésére, de ugyanakkor a termelés több: tényezőjét: minőség, önköltségcsökkentés, stb. nem tartják szem előtt. Fel kell hivni a pártszervezetek figyelmet, hogy nemcsak a termelési eredmények száma létezik, hanem önköltség, minőség, stb. és mindezek együttvéve teszik ki az eredményt. Helyes lesz felvetni azt a kérdést, amiről Köböl és Biró elvtársak beszéltek, hogy az önelszámolási szigorúbban vegyék. A miniszterium megkövetelje minden üzemtől és az üzem minden műhelyétől az önelszámolást. Helyes az az elgondolás, hogy rávezetni a gazdasági vezetőket, hogy nemcsak a műszak biztositása, hanem a gazdaságosság is az ő feladata. Az egyik elvtárs beszélt arróá, hogy agy sztachanovistának heti keresete 4-2o forint, ebből 360 forint értéket selejtként gyártott. Az ilyen példákat nyiltan ki kell hozni a Szabad Népbe és a Népszavába. Hogy meri az ilyen ember magát sztachanovistának nevezni. Nem mutattunk rá elég élesen két tényezőre, A jobboldali szociáldemok-