MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.
1954. december 17.
Ezeket és még számos tényezőt szerintem fel kell használni. Az a 25 esztendő sem volt a nép életében sötét folt, a burzsoázia, az arisztokrácia számára igen, de a nép életében nem. A másik dolog, amihez hozzá kivánok szólni a beszámolóhoz, ez az üzer.ekben belüli vezetés helyzete. És osztom a beszámoló véleményét abban, hogy milyen lazaeágok vannak és az anyagpazarlás milyen nagymértékű. Szeretnék ennek egyik másik okával foglalkozni. Nekünk elvtársak az RM. Müvekben is az a tapasztalatunk, hogy az üzemvezetőknek, művezetőknek, igazgatóknak, vagy legalábbis a nagytöbbségüknek semmi tekintélyük nincs és ez súlyos hiba. Véleményem szerint, ha ezen nem tudunk változtatni, akkor nem tudjuk a többi kérdéseket sem megoldani. Nem tudjuk a termelékenységet emelni, nem tudjuk a m'nőséget megjavitani. Nálunk az üzemben pl. előfordul az : ^ntődegyárban, hogy megpofozzák az üzemvezetőt, vagy a Szerszámgyárban az ifjúmunkások kocból farkat kötöttek a művezetőrjiük hátára, aki ugy járkált az üzemben. Vagy pl. a Szerszámgépgyárban ezelőtt lo nappal egy janert sztahanovista, Benyő elvtárs megtagadta egy bizonyos munka elvégzését. Amikor a művezető beszélt vele, lecsirkefogózta, majd a segitségére siető üzemvezetőt szintén. A párt csupán csak, mint pártfegyelmit akarta a dolgot elintézni. A mi figyelmeztetésünkre azután felelősségrevon -ák, megbüntették és az egész üzem előtt kihirdették megbüntetését. Csak azért nem bocsájtották el, mert ez volt az első eset. Az, hogy ez igy van ebben a pártszervezetek és a társadalmi szervezetek is súlyosan felelősek. Sok esetben a mi pártszervezeteink sem állnak a vezetők, a művezetők mellé. Ritkán fordul elő, ha egy művezető valamilyen erélyes lépést tesz, megbüntet valakit, ekkor a munkások elmennek panaszkodni a párt titkárhoz, az ÜB. elnökhöz, akik ezek után lemennek az üzembe és ott a munkások előtt vonják felelősségre a művezetőt és sok esetben visszavonatják vele az előbb kiadott utasításait. Sok esetben a művezető félelmében vissza is vonla azokat. A mi tapasztalataink szerint sok a félreértés a vezetők tekintélye körül. Mi elvtársak megpróbáltuk megvizsgáltunk, hogy mi ennek az oka. 3 csoportra bonjuk, ha vizsgáljuk, hogy kikből tevődik össze az üzem jelenlegi vezetősége. A munkásokból lett vezetők, a régi műszakiak, akik a háború előtt is műszakiak voltak, végül a fiatal műszakiak, akik nem régen kerültek az üzembe és most kerültek különböző fokon vezető beosztásba. Valahogyan mind a három csoportra az erélytelenség a jellemző. A munkások soraiból kikerült vezetők legtöbbje azért nem lép fel erélyesen, mert abból'indul ki, hogy ő is volt munkás és sokszor elvtelen, baráti alapon nem lépnek fel a munkásokkal szemben. A régi műszaki vezetők ugy gondolják, hogy van mit jóvátenniök. Régen a tőkés hajcsárkodásra kényszeritette őket és igyekezett a munkásokkal szembeállítani, most ugy akarják ezt jóvátenni, ugy akarnak a munkásokhoz közel kerülni, hogy szemethunynak a hibák, a fegyelemezetlenség fölött. A fiatal műszakiak pedig még tapogatóznak. Egyrészük majdnem bocsánatot kér, hogy él, egyrészük ugy akar tekintélyt szerezni magának, hogy egyáltalán nem érintkezik a munkásokkal, másrészük teljesen összeolvad velük. De talán elvtársak még sem ez a fő oka annak, hogy olyan általános jelenséggé vált az üzembekben, hogy a vezetők nem tartanak rendet fegyelmet. Ez anál is inkább egy nagyon komoly gond, amellyel foglalkozni kell a Budapesti Pártbizottságnak, mert hiszen a rendeletek meg vannak, amelyek jó alapot szolgáltatnak erre. M eg van az igazga-