MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. december 17.

0>(D tói rendelet, amely gondosan készült, meg van a főmérnö­kök hatáskörére vonatkozó rendelet, meg van az üzemvezetők, a művezetők hatásköréről és kötelezettségeiről szóló rende­let. Ezek meg vannak és nem használják fel őket. Ennek olyan mély okai lehetnek vagy vannak, amelyeket nekünk meg kell vizsgálni. Azt hiszem elvtársak a mi gondolkodá­sunkban van egy bizonyos álszemérmesség, vagy ahogyan más­képp szoktuk mondani struc politikát folytatunk. Ügy gon­doljuk, hogy mi a szocializmust épitjük és mindenki dol­gozzon jóljj mindenkinek öntudatos f egyelanm-el kell épiteni a szocializmust, és ha még egyesek nem elég öntudatosak akkor majd megváltoznak. Es miközben mi igy gondolkozunk az üzemben nem csökken, hanem nő a fegyelmezetlenség. Nem vesszük tudomásul azt a lenini tanitást, hogy az emberek öntudata és a munkához való uj viszonya nem alakul ki egyik napról a másikra. Az uj munkafegyelem, az öntudatos fegye­lem megteremtésének fő eszköze a meggyőzés. A meggyőzéssel kialakuló munkafegyelem nem zárja ki a kényszer alkalma­zását az üzemben. Ezt a kényszert mi annál is inkább for­szírozhatjuk a művezetők részéről, mert hiszen mi a dolgo­zók érdekében, a dolgozók életszínvonalának emelése érde­kében alkalmaztatjuk azt a műszaki vezetőkkel. Amennyire magától értetődő és nélkülözhetetlen a kollektiv vezetés a pártban, annyira nem ez a munkamódszer.kell, hogy meg­valósuljon a gazdasági vezetésben. És ezt a dolgot nyil­tan ki kell mondani. Sok a züraavar ebben a tekintetben. Mié átnéztük erre vonatkozólag Lenin elvtárs tanitását és idóz«ek ebből egy részt: minden gépi nagyipar vagyis a szocializmus éppen anyagi termelési forrása és alapja az emberek százainak, ezreinek és tizezreinek együttes mun­káját irányitó akarat feltétlen-- és legszigorúbb egységét követeli meg. Ennek szükségessége nyilvánvaló és mindazok, akik a szocializmusról gondolkodtak mindig elismerték, hogy ez előfeltétele a szocializmusnak. De hogyan lehet biztositani az akarat legszigorúbb egységét? Erre Lenin elvtárs igy válaszol: ugy hogy ezrek akaratát egy ember akaratának rendeljük alá. Elvtársak ez egy komoly dolog. Bnélkül az üzembekben rendet, fegyelmet, szervezett mun­kát elképzelni nem lehet. Pártszervezeteink pedig ugy ér­zik sok helyütt, hogy ha ezt az elvet érvényetsitik, ak­kor a párt ellenőrzési joga nem érvényesül. Pedig nekünk nem olymódon kell a pártvezetést biztositani az üzemben, hogy csökkentjük közben a gazdasági vezetők személyi fele­lősségét és vezetését. Szerintem elvtársak a Szabad Népnek, a sajtónak, a párt valamennyi olyan közvetítőjének, amely a dolgozók, a tömegek felé szól ki kell hozni azt, hogy a gazdasági vezetőknek a jogai és kötelességei milyenek és hogy ez nem visszaállítása a kapitalista üzemekben lévő vezetésnek - annyival azonos a kapitalistákkal, hogy ők ezt a vezetést felismerték és biztosították az ő általuk kinevezett vezetőknek. E z t mi is átvesszük és akkor minden vezetőnek a tömegek ellenőrzése alatt kell dolgoznia, az alól ki sem vonhatja magát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az üzemben a párt, a szakszervezet, a DISz. ne szól­jon bele, hogy ki milyen munkát kapjon, milyen műszakban dolgozzon. Az üzemben félreérthetetlen helyzetet kell te­remteni és azt nem tudja semmilyen rendelet elintézni. Ezt csak ugy tudjuk elintézni, ha ezt megmagyarázzuk a dolgo­zóknak. Ugy értesültem, hogy a MÁVAG-ban rátértek erre az uj vezetési stilusra. Valószinü ez az oka annak, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents