MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.
1954. szeptember 18.
Nem eléggé domborítottuk ki azt, hogy az életszínvonal felemelése azontúl, hogy meg kell emelni a termelékenységet, mert csak ez biztositja azt, hogy állandóan és fokozatosan javuljon a szinvonal, állandóan és fokozatosan javitani kell a fegyelmet és a rendet az üzemekben, mert ez az ami nálunk hiányzik a termelésben. Nem véletlen, hogy a K.G-.M. üzemiben állunk éppen a legrosszabbul, mert ahol bonyolultabb a termelés és ott nincs meg a fegyelem, akkor ott előbb-utóbb valamely alkatrészt, vagy a gép szerelésének valamely fázisában a munkát el fogják rontani és odavezet, hogy zavartalan munka-, bér és anyagpazarlás történik és ez lassan szépen megemli az önköltségünket, . annak dacára, hogy mi milliárdokat ruháztunk be. Ha mi összehasonlítjuk a magyar gépipart 5-lo évvel ezelőtt hogyan nézett ki, láthatjuk, hogy teljesen más képet mutatott, azóta uj modern gépeket kaptunk, gépgyáraink túlnyomó része óriási beruházásokat eszközölt és ennek .dacára nem csökkent, hanem emelkedett az önköltségünk az utolsó években. Ennek a munkafegyelem hiánya az oka, ami nemcsak a munkásoknál, de a vezetésben is megmutatkozik. Ahol a vezetés nem követeli meg azt, hogy a helyes utasításokat elsősorban pártunk és kormányunk utasításait kötelezően, gyorsan és megfelelően hajtsák végre, ott természetesen egyre másra jelentkeznek a hibák. Éa ez a lazaság a vezetésben természetesen hatványozottan fog jelentkezni, a termelésben és itt van azt hiszem a dolgoknak legdöntőbb láncszeme: a fegyelemnek a megszilárdítása. Ha mi minden erővel nem fogunk kiállni ennek a kérdésnek a megvalósításáért, akkor a legszebb célkitűzések is üres szavak maradnak. Meg kell mondani, hogy én ugy gondolom a mi igazgat óinknál/az a baj, hogy keveset agitálnak, hogy keveset vesznek részi a politikai munkában, bár vannak ilyenek, de tudjuk, hogyha nem vesznek részt a politikai munkában, akkor el is maradnak. Az a kommunista aki nem vesz részt a politikai munkában és el-marad az az igazgató egészen biztosan rosszul fogja végezni a munkáját, líekem az a véleményem, hogy nálunk az is a baj, hogy túlságosan sokat is agitálnak az igazgatók. A mi igazgatóink kezdenek agitátorokká válni, agitálják a beosztottakat, ahelyett, hogy a vállalatnál az utasitások végrehajtását megkövetelnék. És itt szerelném elmondani, hogy Szovjetunióban az igazgató utasításait oroszul prikásznak hivják, ami magyarul parancsnak jelent. Nálunk pedig eluralkodik egy olyan helyzet, hogy a minisztériumokban és a vállalatoknál minden egyes intézkedést órákig kell magyarázni, ugy hogy sokszor az ember már látja, hogy akinek magyaráz, körülbelül röhög a szemébe azzal, hogy mit magyarázod nekem annyit, jobban tudom mint te. Amig mi magyarázunk és fölöslegesen magyarázunk, hallatlanul sok idő megy el és mégsem biztositjuk a végrehajtást. Tehát azt hiszem, hogy mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy elérjük a fegyelemnek olyan szinvonalat, mint amilyen legalább is volt 1948- és 1949-ben. Ekkor sokkal nagyobb volt a fegyelem - annak ellenére -, hogy jóval nehezebb körülmények között dolgoztunk és mégis jobb eredményeket tudtunk elérni. A mostani viszonyok objektiv vonatkozásban sokkal jobbak mint azok voltak és mégsem tudunk ugy előremenni éppen a fegyelem hiányában. Az elvtársak felvetették a tájékoztatás kérdését is. Nem is az a baj, hogy mi kevéssé vagyunk tájékoztatva, de az a hiba, hogy ezek a tájékoztatások kampányszerűen történnek. Ertem ezalatt főleg a sajtó munkáját, amely nem mindég foglal állást nálunk bizonyos kérdésekben, kerüli ezeknek a kérdéseknek a felvetését.