MDP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. szeptember 18. - 1955. március 22.

1954. szeptember 18.

- 7 Nézzük meg, hogyan segit nálunk a sajtó? Itt van a kohászat mun kaja. Mindannyian tudjuk, hogy rettenetesen rosszul dolgozik a kohóipar, igy még soha nem dolgozott. A mi sajtónk mégsem foglalkozik eleget ezzel a kérdéssel. Kerüli a felvetését is. Eeszéltünk a Szabad Néppel, hogy vesse fel pl. azt, hogy a Lenin Kohászati Müvek 13«ooo tonna anyaggal tartoznak az országnak, nézzék meg ki ebben a hibás és mit kellene csinálni, mi a tenni való. Ha ezeket a kérdéseket állandóan és élesen felvetnénk, egész biztos, hogy a sajtó munkájában is fordulat állna be és többet tudna nekünk segiteni. A sajtó- feladata, hogy kollektiv organizátor legyen, ez a mi sajtónk feladata is. A mi sajtónk nagyon hozzászokott ahhoz hogy dicsekedjék, a kényes kérdéseket nem veti fel eléggé keményen, ahogy kellene. Bármennyire is kényelmetlen lenne egyes üzemek számára a hibák bátor feltárása, de hatalmas segitséget jelentene, mert a pártszervezetek kénytelenek lennének megtárgyalni, napirendre tűzni ezeket a kérdéseket és kénytelenek lesznek aktivan segiteni a munka megjavítását. A munkafegyelmet megszilárdítani, a munkát termelékenyebbé tenni csak felülről jövő utasításokkal a minisztériumoktól lefelé nem leszünk képesek megvalósítani, ahhoz a pártszervezeteknek leghathatósabb segitsége szükséges,méghozzá alulról felfelé. A pártellenőrzés kérdése, ami szintén nem vetődött fel. Mi nálunk általában a pártellenőrzést ugy értelmezzük, hogy az igazgató beszámol a pártvezetőség ülésén és elmondja a negyedéves eredményeket. Ez szintén a pártellenőrzés egyik és nem-is a legrosszabb formája. De persze nem csak ez a pártellenőrzés. Eártellenőrzés az is, amikor a pártszervezet nap mint nap, áráról órára lent a műhelyekben a párttagokon keresztül ellenrőzi, hogj'- mi megy ott tulajdonképpen. Ha ez a pártellenőrzés igy menne, akkor pl. nem történhetik meg az ami megtörtént nem is olyan rég Ózdon. Amikor felvetettük a Martin vezetőjének hogy egy bizonyos technológiai folyamatot miért nem végeznek el, amely nélkül nem tudunk a közszükségleti cikkekhez megfelelő mennyiségű anyagot adni, azt vágta oda, hogy ha én ezt megvalósítanám, holnapután kivágnának engem az üzemből a munkások. Ezért van az, hogy az egész kollektiva előtt hónapról hónapra, évről évre csinálják a selejtet és ezen nem tudunk változtatni. Ha a párt ellenőrzési szerepe be lenne töltve, akkor itt éppen olyan elsőrangú termékeket gyártanának, mint amilyeneket gyártottak a felszabadulás előtt. Tudjuk,,hogy az R.M.Gépgyár állandóan lemarad a tervteljesitésében. Állandóan sturmolják a szerszámgépeket, amai annyit jelent, hogy a hónap utolsó napjaiban összeszerelik és mint kész és jó gépet átadják. Röviddel ezután reklamációkat kapnak, hogy rossz a munka, hiányoznak egyes alkatrészek és a következő hó első dekádjában újraszerelik, generálozzák. ívű azt mondtuk, hogy csak 50 /j-ot kapnak a kész és félkész termékért, és ezt az 50 fo-os tervet 2o.-ára 4 /-—ra végezte el a gyár. Ezt a vezetők és a párttitkár is elnézték. Nagyon sokat halljuk azt, hogy tul sokat kivarrnunk a munkásoktól, a munkásokat agyon hajszoljuk, nagyok a követelmények. Ebben a munkásoknak részben igazuk van, de van a munkásoknak egy jórésze, amely rászokott arra, hogy túlórázzék, mert ez dupla keresetet jelent és amikor arról volt szó, hogy ez a jövőben már nem igy lesz, hanem nap- mint nap rendszeresen ahogy a munka üteme megkivánja össze kell szerelni a gépeket, gondosan el kell végezni a szerelési munkát, nem lehet hónap ele-