MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Az ifjúságnak mi nagy eszméket adtunk, szocialista, kommunista eszméket, amelyek lelkesítik a fiatalságot. Jött az uj kormány­programm, a Szovjetunió önkritikus határozatai és az érdeklődés csökkent az ifjúságban. Fellépnek olyan nézetek, hogy talán nem is a szovjet rendszer, a kommunizmus nyújtja a magas kultú­rát, a magas éle tsz orrvonalat, hanem az amerikai. Ugyanakkor a mi nevelőmunkánk, a kérdések megmagyarázása lanyhult, párosul ez a Szovjetunió mind szélesebbkörü lebecsülésével. Nagyon helyes hogy szakitunk azzal a neve lő munkával, ami teljesen idealizálta a szovjet eredményeket. Mi a nevelőmunkáb a n túlságosan ideali­záltuk az egész szpy^t.._41e^et__és ezzel kényelemre nevercÜK a fiatalokat. Volt olyan helyzet, hogy megmutattuk a harcot, ho­gyan érte el az eddigi eredményeket, de nem mutattuk meg a ne­hézségekkel szemben ma folyó harcot, és ez helytelen volt. Meg kell mutatni a Szovjetunióban, a szocializmus építésénél lévő roppant hehézségeke t, de nem szabad hagyni, hogy megvető han­gon becsüljék le a Szovjetuniót. Meg kell értetni azt, hogy a_ Szoy jetunióban va n_egsL-olyan vonás ^-_ame ly miatt m inden ifj únak a rendszer mellé kell állni f h og y a?, a^tar-téenelémben e l őször, a munkások és" para sztok hatalma / 2. / A nevelőmunkában második nagyondöntő kérdés, hogy újult erő­vel, megujultán szálljunk harcba, hogy adjuk továbbra is a szo­cializmus nagy eszméit a fiatalságnak és igy ekézzünk bemutatni ­nem primitiv módszerekkel, hanem mélyebben, alaposabban - az a- merikai élet formasz örnyüségeit. Ennek a felvilágosító tevékeny­•"ségnek Joiitűráltabbank kell"lennie, nem lehet durva, igazabbak kell lennie és akkor feltétlenül célra, eredményre fog vezetni. 3. / A harmadik kérdés is lényeges. Az if juság körében különösen nagy sze retet vol.t_ a párt. Rákosi elvláp a -i-r>án-h. volt ebben mes­terkéltség is, előre megmondták, hogy ki, mikor tapsoljon, de nem ez volt a jellemző. A jellemző a mély, őszinte érzés volt, ami az ifjúságban lángolt. Ebben is jött egy gyökeres fordulat. Előtérbe helyeztük a kollektiv vezetést, a személyi kultusz el­leni harcot és mivel félreértették a személyiséget, azt mondták, hogy xx semmi szerepe nincs a személyiségnek,ami romboló hatás­sal volt. Meg kell találni a módot, hogy a pártot ugy mutassuk meg, hogy az ifjúságban mérhetetlen szeretetet, ragaszkodást tudjunk kialakitani a párt iránt, amely évtizedeken át harcolt a magyar nép jólétéésrt, ma is a nép legjobbjait tömöriti. Min­denki tudja, hogy az apák, testvérek közül a legjobbak a párt tagjai, és hogy ez olyan szervezet, amely biztositéka a nép fel­emelkedésének. Ha nem tudunk gyorsan javitani azon, hogy a párt tekintélyének csökkenő tendenciáját .megállítsuk és a helyes sze­retetet, odaadást, hűséget - az élet feláldozásáig is - a párt iránt megteremtsük, akkor végzetes hibát követünk el az Ifjúság nevelésében. Jöhetnek nehéz idők és ha akkor a legteljesebb párt hűség nincs meg, nagy nehézségekkel fogjuk magunkat szembetalál­ni. A hazafiság kérdéséhez: mi elindítottuk Sztálinváros, Komló épitését és most megírjuk a hibákat. Az ifjúság idealista szem­léletében, mert nem tudta elemezni a tényeket- törés következett 'be. Sztálinváros is talán túlzott volt és helyes - hogy itt is reális alapot teremtsünk, de igaza van Hazai elvtársnak, hogy a hazánk iránti szeretetet, hűséget, az épülő szocializmus szere­tetét nem szabad hagyni kialudni az ifjúság szivéből, hanem magasra kell heviteni. Ehelyett pacifista, rossz hangulat ter­jed. Nem párosul a hazaszeretet azzal, hogy az utolsó csepp vé­rét odaadja a hazáért, pedig nálunk vannak erre a múltból példák

Next

/
Thumbnails
Contents