MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.
1954. május 14.
Ide is behatol az a nézet, hogy nem játszanak nagy szerepet a kis népek. Elterjedt, hogy nem érdemes lángolni a hazáért, mert nem nyújtja mindazt, amit várok, holott a_ hazafiság leg lényegesebb ké rdése a z odaadás a hazáért, A haza adott és "adni i'og, de a hazáért^aTdozatokra kell késláen lenni. Biró elvtárs mutatott rá a munka és szakma iránti szeretetre. Miféle kommunista, vagy szocialista ember az, aki lenézi a munkáját? A munka a szocializmusban kényszerű szükségességből - becsület dolgává válik, ezért súlyosak azok a jelenségek, amelyeket a Választmány e téren feltárt. Ha a Budapesti Pártbizottság nagyobb súlyt helyezett volna hogy elemezze az életet, nem hiszem hogy nem tudott volna lényegesebb kérdést felvetni. A munka ilyen tartalma mellett nagy súlyt kell helyezni a módszerre is, de a módszerben a döntő a politikai munka, a tartalom. Semmi ly en szervezetet nem lehet összetartani, csak ideig oraig, szervezeti kérdésekkel. Az ifjúság is csak akkor jön a szervezetbe, ha htt az őt érdeklő kérdésekkel foglalkoznak. Helyesen vetették fel az elvtársak, hogy a szervezeteknek ésa kádereknek is vonzóknak kell lenni. Ilyenné kell lenni a Disz szervezetnek is és ezt másképp mint sporttal, játékkal nem t udój a, biztositani . Nagyon érdekes és újszerű volt előttem, ahogy Vlaszaty elvtársnő és Hazai elvtárs felvetette, hogy a gengszter romantika miből táplálkozik. Eám tudja adni pártunk szocializmust épitő romantikáját. A képzeletekben nagy kalandot, amiért érdemes lelkesedni Texas jelenti. Keiteljük el az ifjúságot, ha tarka nyakkendőt köt. Mi szürkébe öltöztettünk mindent és mivel meglátott szinesebb ruhadarabokat, azt mondta, neki az jobban tetszik. Ha mi tudunk jó szórakozást nyújtani és nem mondjuk, hogy aki tangózik az antiszocialista, ez is eredményt fog hozni. Örültem, amikor a Szabad Ifjúság irt egy cikket, hogy a magastalpu cipő nem feltétlenül jampec, csak meg kell találni a határt, ameddig el lehet menni. Ebben a kultúra, sajtó, tánc,, kirándulás, szakkörök, technika nagy szerepet jászik. Olvasom áz Esti Budapestet ás a Szabad Ifjúságot és a kettő között az Esti Budapestnek adok előnyt. Érdekes, szines cikkeket ir. A modern atlétika történetét én is minden csütörtökön elolvastam. Vagy nagyon tetszett az a cikke, mely elmondja, hogyan alakult ki a naptár. Ez feltétlenül helyes, és ilyen 'irányba kell fejleszteni a Szabad Ifjúságot is és az egész munkát. A módszerekhez: ha nem találjuk meg a szólaemoktól mentes,'őszin te, igaz hangot, akkor nem tudunk az ifjúsághoz közeledni. Azzal, hogy Budapest dolgozó ifjúsága tanulmányozza a marxistaleninista tanokat, nem lehet hozzáférni. Szivből kell beszélni az ifjúsággal vagy elveszítjük őket. A tennivalókról: nem kétséges, hogy ha gátat akarunk vetni annak a helyzetnek, ami aggazsto és nyugtalanító, ha meg akarjuk nevelni az ifjúságot, hogy kommunista emberré váljon, akkor gyökeresen meg kell változtatni a Budapesti Pártbizottság, a kerületi pártbizottságok és a kommunista vezetőknek minden területen magatartásukat a fiatalsággal kapcsolatban. A kommunista vezetőknek nagy melegséggel kell közeledni az ifjúsághoz, másként nem fog előrehaladás történni. Bem kétséges, hogy az állami T szerveknek, tömegszervezeteknek, szülőknek javitani kell a munkájukon és végül - mert még sem ez a legdöntőbb - a Disznek, a Disz Budapesti Bizottságának is változtatni kell a munkáján. Persze a párton múlik elsősorban, de nem utolsósorban a Disz Budapesti Bizottsága^ is és a Választmány nem tért ki arra, hogy
