MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Fülöp József elvtárs: Az egyetemen tanuló if juság néhány problémájával szeretnék foglalkozni, szeretnék néhány dolgot tapasztalatból aláhúzni. Megkapott engem Biró elvtárs hozzászólásából az a rész, hogy történelmileg is értékelni kell az eseményeket. Amikor mi bekerültünk az egyetemre, nekünk nagyon sokat jelentett, hogy odakerülhettünk. Akkor feladatot jelentette az egyetemen működő nyilt reakciós erők ellen felvenni a harcot és megteremteni az egységet. Később, amikor a helyzet megváltozott az egyetemen, akkor ugy éreztük, hogy az ellenség eltűnt. Nem találtuk vele szemben magunkat és akkor kezdtük érezni annak hatását, hogy hiányzott a. céltudatos, nevelőmunka. Nem találtuk meg, hogy nekünk most a tanulás területén hogyan kell továbbvinni azt a lendületet, ami a politikai tevékenykedésben előzőleg megvolt. Ez részben annak volt az oka, hogy a Természettudományi Egyetemen, mig a többi karon ujtipusu lett a professzor - itt a régi tantestület nem tudta nekünk megjelölni a lelkesítő célokat. Én ebben látom az okot, hogy az ifjúság céltalan és vezetésnélkülivé vált ebben az időben. Hozzájárult még ehhez egy nagy hiba. Hogyan agitáltunk mi, hogy a fiatalok jöjjenek az egyetemre? ígértünk m

in

dent, hogy sokat fognak keresni, Pesten fognak maradni és ennek az lett az eredménye, amiről Kovács Antal elvtárs beszélt, hogy nem akarnak vidékre menni, cinizmus, helytelenlürálat, provokatív kérdések, szakmai szeretet hiánya lépett fel. Az áldozatvállalásra, és a nehézségek leküzdésére azért van példa. Tavaly nyáron anyagi lehetőséget kaptam arra, hogy 4 egyetemi hallgatóval a hegyekben dolgozzam. Azt mondtam szivesen megosztom a lehetőségeket több hallgatóval, de ez áldczatvállalast jelent. Sokan jelentkeztek, minden nehézséget vállaltak, alig tudtam kiválasztani a 15 embert. Kimentünk a hegyekbe, sátorban laktunk és a hallgatók élményeklel gazdagcö7a jöttek vissza. Ebből én azt látom, hogy a nehézséget is szivesen vállalják. Most, hogy felmerült hogy elmennek Tiszalökre, rendkivül nagy a lelkesedés, és nem nézik lesz-e megfelelő fürdőszoba, hasonlóan ahhoz, ahogy mi a szabadsághegyi Úttörő Vasutat építettük. Nem néztük mi sem, hogy mit lehet ott keresni. Meg kell mondani, hogy szakmai irányban is van lelkesedés. Várják, hogy a professzorok megmondják mi lesz velük, ha kikerülnek az egyetemről. Hiányzik a nagy tudású professzorokból ez a képesség, visszahúzódnak ettől. Tudományra akarnak nevelni - ez helyes is - de nem jó, hogy egy kikerülő embernek nem hivják fel a figyelmét arra, hogy ahová megy, ott mi van, mit fog csinálni, pedig ez a kérdés közvetlen tapasztalatból tudom, nagyon érdekli a hallgatókat. Az egyetemen az orosz nyelvtanulás és marxizmus-leninizmus tanulása terén is vannak komoly problémák. Először nagy követelményekkel léptünk fel ezekből a tantárgyakból és most mindent elengedtünk. Először oroszul akartunk beszéltetni mindenkit, most 2o oldal a feladat, marxizmusból is liberális a követelmény és a kezdeti nagy megterhelés után egy másik veszély mutatkozik. 1 Azt látom, hogy a Disz munka nem találja meg a feladatát. A tanulmányi osztály azzal bizza meg a Disz szervezetet, hogy ellenőrizze ki jelent meg a foglalkozásokon. Ebben ki is merül tevékenysége. Aki az egyetemre jön, annak automatikusan kezébe nyomják a Disz tagsági könyvet, pedig egy olyan szervezet tagjának lenni, ahová mindenki bekerülhet, nem nagy dicsőség, ezért nem érzik kitüntetésnek.