MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

ÍZ0 Szeretnék a romantika kérdésével is foglalkozni. Sok fiatal egyszerű romantikából akar nyugatra menni. Ez is a mi hibánk. Minden fiatalban egy bizonyos kalandvágy van. Hát mi az oka annak, hogy egy fiatal, aki soha életében nem vi>lt Texasban, oda vágyik. Miért nem tudunk odahatni, hogy a Bakony után vággyon, vagy a Mátrába kívánkozzon. A mi vidékeink gyönyörűek, miért nem tudjuk mi felkelteni a fiatalok érdeklődését saját hazája iránt? Azért, mert ez is a szürkeséget mutatja. Pl. a Disz szervezethetne különböző barlang-kutató köröket, vagy hasonló dolgokat, ami érdekli a fiatalokat. Én egyetértek azzal, hogy az utóbbi időben a sportolókkal ren&tivül túlzásba estünk. Tudjuk mi azt, hogy hatalmas jelentősége van a mi f ootballistaink sikereinek nemzetközi szempontból és nem is mondjuk azt, hogy a mi fiataljaink ne becsüljék meg az annyi dic-sőséget szerző footbal üst álcát. Az azonban mégis csak lehetetlen, hogy az ember semmi másról ne halljon Budapesten, mint a footballról és hogy az összes fiatalnak ± ne legyen más példaképe mint Puskás. Nagyon jó módszer volt azelőtt, a Szabad Ifjúságban a "Dicsőség Könyve" Itt a kiváló fiatalokat dicsérték meg. Mostanában ezt már nem lehet látni. Én minden nap olvasok Szabad Ifjúságot, de ha meg kellene mondanom, hogy ki Magyarországon a legjobb if jumunkás, nem tudnám, Szeretnék végül beszélni az atyai gondoskodásról. Ez egy kicsit nagy szo ugyan, de ugy gondolom, a Budapesti Választmány nak fel kell emelnie szavát. Felháborító tapasztalataim vannak, pl. a diákotthonoknál. Nem arról van szók hogy hatalmas követelményeket állitsunk az állam elé ezen a téren, de hogy diákok, akikből a jövő mérnökei lesznek, olyan lehetetlen körülmények között éljenek, mint amilyenben most vannak, az tűrhetetlen. Lehetetlen az, hogy ebben a diákotthonban nem lehet egy nyugodt sarkot találni, ahol tanulni lehetne, vagy egy olyan villanykörtét, ami mellett olvasni lehet. Minden nap ugyanazt a kosztot kapják, a diákszálló megengedhetetlenül koszos. Tudom, hogy a Népköztársaság hatalmas áldozatokat hoz azért, hogy fiataljaink tanulhassanak, rengeteg pénzt költünk ezekre a szállókra. Azonban jobban meg kellene nézni hogyan használják fel az egyetemek ezt a pénzt. Ebben a kérdésben erélyesebben kellene fellépni a megfelelő minisztérium kai szemben. A Műszaki Egyetemen nincs egy olyan terem, ahol kultúréletet élhetnének, ugyanakkor vannak kerületi kultúrházak, amelyek egész nap be vannak zárva. Azt hiszemtürhetétlen az is, hogy amikor az államhatalom a mi kezünkben van, akkor állami üzleteink, áruházaink különböző {jampec dolgokat árusítsanak. Ezt nem lehet semmivel magyarázni. Azt sem lehet semmivel magyarázni, hogy amikor komoly anyagi problémák vannak, akkor a minisztérium milliókon lebujkat épittessen. És sajnos ezek a lebujok állami intézmények. Szükség van arra, hogy a Budapesti Pártválasztmány nagyon határozottan foglaljon állást, ebben a dologban és a Belkereskedelmi Minisztériummal szemben lépjen fel határozottan. Az ifjúság között végzett nevélőmunkánkban kétségtelenül vannak eredmények. Egyes titkár elvtársak azt mondják, hogy a beszámoló és a határozati javaslat pesszimista. Vannak eredmények, de nekem is az a tapasztalatom, hogy a mi munkánkat inkább negatívumok jellemzik. Nem tekintjük eléggé belső ügyünknek a fiatalság problémáját.