MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Káderszempontból is van szükséges segítségre a Disznek. Mi szeretnénk, ba a saját erejéből hozna fel kádereket, de erre még nem képesek. Nem kívánok foglalkozni az MTH-val, pedig ez nálunk is komoly probléma, alaposan meg kellene nézni. Az úttörők mozgalmát ma tárgyaltuk pártbizottsági ülésen. Nem jól áll a mozgalom, igen sok negatívuma van. Nincs benne tartalom. Indokoltnak tartom ennek a kérdésnek alapos megvizsgálását. Nekünk biztosítani kell, hogy a gyermekek játszás közben mindazt megkapják, amire szükségük van. Mező Imre elvtárs: Teljesen egyetértek Horváth elvtárssal áiban, hogy mind a jelentés, mind a határozati javaslat, túlzottan sötéten látja a helyzetet. A válságban nem ilyen súlyos a budapesti ifjúság helyzete. Egyetértek Köböl elvtárssal abban, hogy a ]aatározati javaslatot tul hosszúnak tartja. Át kellene irni. Mi az, ami hiányzik a referátumból? Nem tárgyalja, mi az oka annak, hogy a Disz nem tud gátat vetni ezeknek a hibáknak? Mi az oka annak, hogy a Disz szervezet, amely országunkban monopolhelyzetet élvez, nem tudja megakadályozni a hibákat? Ezeket az okokat nem tárta fel a referátum. A hibák okai feltárását véleményem szerint helytelenül, antimarxista módon teszi. Az anyagban arról beszélnek az elvtársak, hogy van egy bizonyos erkölcsi-politikai züllés és ezt valamilyen vonatkozásban összefüggésbe hozzák az osztályharccal. Ugy néz ki: ha az osztályharcot beszüntetnénk, akkor minden rendben lenne. Azt hiszem ezt a részt ki kellene venni az anyagból, azért is, mert hibás és azért is, mert nem ez az oka az erkölcsipolitikai züllésnek. Súlyos hibák vannak a Disz vezetésé-r ben. Inkább ezt kellett volna elemezni. Hibák vannak mind az Országos, mind a Budapesti Disz vezetésében. Hol van a hiba? Véleményem szerint a hiba ott van, hogy a mi Disz szervezeteink maga a Disz Központi Vezetősége sem magyarázza eléggé, hogy mit kapott a mi ifjúságunk. Én voltam Bulgáriában nyaralni, ahol volt mellettem egy bolgár diák mint tolmács. Alig voltunk 8 napot együtt, elbúcsúzott tőlem azzal, hogy elmegy Csehszlovákiába egy bányába dolgozni a szünidőre,hogy kabátot ás cipőt tudjon venni magának. Ott olyanok voltak a viszonyok hogy mennie kellett. 1948-ban mikor az orvosok fizetését rendezték, egy 8o éves problémát oldott meg a kormány. Azelőtt egy végzett orvos évekig pénz nélkül dolgozott. A mi fiatalságunk hallatlanul sokat kapott. Ezt nem tudják eléggé felhasználni a mi Disz szervezeteink és ezért a fiatalság nem is értékeli. Nem beszélünk a fiatalságnak a perspektívájukról sem, pedig ez is nagyon fontos eszköze a nevelésnek. Nem neveli a Disz szervezete a fiatalságot áldozatkészségre, vívmányaink megbecsülésére. Felháborító követelményekkel lépnek fel a fiatalok, annak ellenére, hogy - állitom egyetlen népi demokratikus országban sem kapnak annyit a fiatalok, mint nálunk.