MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Ez egy nagyon szép, romantikus feladat a fiatal ok ^ számára. Az a komszomolista, aki rósztvett ennek a városnak az épitésében, mindig büszkén meséli ezt. Azt hiszem nagyon meg kell néznünk azt, hogy milyen feladatokat adunk a fiataloknak és egy kicsit türelmesebbnek kell lenni velük szemben. Nagyon fontos nevelőeszköz a fiatalsággal és mindenkivel szemben a munkán keresztül való nevelés. Itt van pl. a MOH. Mire neveli ez a fiatalokat, és milyen szakmunkások lesznek belőlük? Emlékeznek az idősebb elvtársak - pl. Mekis elvtárs - arra, hogy milyen volt azelőtt az inasok sorsa, és milyen büszkék voltak arra, hogy felszabadultak és lakatosok^ esztergályosok, kovácsok lehettek. Ugy tanitot-cák meg őket, hogy amikor kijöttek az üzemből, akkor jól tudták végezni munkájukat. Ezzel szemben most az a helyzet, hogy amikor egy fiatal kijön az MTH-ból, akkor szakmai munkáját nem érti, a gyárban bekerül egy hatalmas hajrába, ahol a normának még a felét sem tudja teljesiteni, nem törődik vele senki, nem tanítja, mert hisz ő magának is teljesiteni kell a normát. És akkor csodálkozunk, hogy ezek a fiatalok rossz hangulatban vannak és nincs kedvük dolgozni. A múltkor kintjártam a MOM-ba. Ott találkoztam egy 2o éves esztergályos lánnyal, aki a normája felét sem tudja teljesiteni és elmondta, hogy nem foglalkozik vele senki. Ezekkel a. fiatalemberekkel feltétlenül foglalkozni kell, meg kell őket tanítani jól dolgozni, fel kell őket karolni. Azelőtt ha egy fiatal kikerült a tanonciskolából, akkor a többiek mindig segítettek neki. Sokszor elvégezték helyette a munkát, hogy biztassák őt és türelmesen tanították mindaddig, amig ó is kiváló munkás lett. Ma ez a segítség nem tapasztalható és a Disz-nek ilyen dolgokban is segítenie kell. Meg kell szervezni a Disznek az üzemekben azt, hogy az üzembe bekerült fiatalokat ne hagyják magukra. Ha látni fogják a fiatalok azt, hogy nemcsk kellemes és jó a Diszber mert szórakozni lehet, hanem még segítenek is a munkában, akkor meglátják az elvtársak komoly munka indul meg a Diszben. Nagyobb lesz a tekintélye a Disznek. Tehát azt javasolom, nézzük meg újra seket a kérdéseket és ha rosszul gomboltuk be a mellényt, ne szégyeljük visszagombolni. És nézzük meg, mit akarunk tenni és hogyan akarjuk azt elérni. Ne csak mindig arról beszéljünk, hogy nem vagyunk olyan még mint a Komszomol, teremtsük meg előbb ennek a feltételét. Legyen olyan szervezetünk, ahova szivesen jönnek a fiatalok és nem kell őket lasszóval fogni. Ez lenne a Disz legfontosabb feladata, nem pedig olyan nagy termelési feladatokat végezni, amilyent még a Komszomol sem csinál. Még SEt szeretném elmondani, hogy a Komszomol - ahogyan az elvtársak a Szovjetunióban mindig hangsúlyozzák egy laza, pártonkívüli szervezet. Olyan szervezet, ahova könnyen be lehet jutni, de amelyre büszkék a fiatalok, még azok is, akik nem Komszomol tagok. Ilyen helyzetet kell nálunk is teremteni, és küzdeni kell azért, hogy célkitűzéseinket megvalósíthassuk. Horváth János elvtárs / Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a határozati javaslat sokat markol és valóban nehéz megtalálni a