MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. október 12. - 1954. január 15.

1954. január 15.

egyéb szertári alapfelszereléssel /kollekciókkal/ számos iskolát elláttunk. Az alapfelszerelésben szereplő egyes anyagokat, azonban sehol nem lehet kapni, igy ha azok eltörnek, vagy tönkremennek, elhasználódnak , nehezen oldható meg pótlásuk. Hem vesszük kellő módon figyelembe azt sem, hogy a váltakozó tanitás és különböző esti tanfolyamok Résztvevői, tehát felnőttek is fokozott mértékben veszik igénybe az iskolák berendezéseit és xelszereléseit. A költségvetési keretek megállapításánál érvényesítenünk kell ezt a körülményt. Egyes patronáló üzemek, az MNDSz és a Szülői Munkaközösségek nagy segitséget nyújtanak az iskolai berendezések és felszerelések kiegészítéséhez és javításához. Pl. az örnagy-utcai általános iskola Szülői Munkaközösségének a brigádja megjavította a padokat, a XVII. kerület Pesti it 113 számú iskolát a Vegyiüzem segíti, az iskolai szertárat fejleszti, a X. kerületi Kerepesi uti iskolát a Einommechanikai Vállalat úttörő felszereléssel látta el, a XVII. kerületi úttörő tábor létesítéséhez pedig a lőrinci Hengermű adott nagy segitséget társadalmi munkádar ée anyagban. Szükséges tehát, hogy üzemeink kiterjesszék patronáló tevékenységüket és fejlesszék az iskolák berendezéseit, felszereié seit. Erre vonatkozik határozati javaslatunk 1/2. pontja. Egy fiatal csepeli pedagógus szóvá tette, hogy milyen nagy segitséget jelentene számára, ha használhatná a Rákosi Müvek üzemi könyvtárát. Sok időt takarítana meg ezzel, de ez eddig nem volt lehetséges. Azt hiszem teljesíteni kellene kérését és általában a jól felszerelt üzemi könyvtáraink rendelkezésére állhatnának a környékükön lakó pedagógusoknak, hiszen az ő dolgozóik gyermekeit nevelik, A Városi Tanács Oktatási Állandó Bizottsága részletesen foglalkozik a pedagógusok és tanulók túlterhelésének kérdésével. Külön szakbizottsággal vizsgáltatta meg a pedagógusok helyzetét, A kérdés felvetése után az Oktatási Miniszter utasítást adott ki a túlterhelés csökkentésére. Ez az utasitás azonban egymagában nem járhat kellő eredménnyel. A túlterhelés ugyanis olyan mérvet öltött, hogy egyes iskolákban már az. utasitás előtt sem hajtottak végre számos olyan előírást, mely meggyőződésük szerint felesleges munkát jelentett, /elemző lapok, tanmenetek kitöltése két példánpan, "sajtó-beszámoló"nak nevezett Szabad Hép félóra/ Ahol azonban az igazgatók felesleges jelentésekkel vagy értekezletekkel, aránytalan munka elosztással terhelték a nevelőket, ott kétségtelenül változást eredményezett a miniszteri utasitás. Azt a könnyítést azonban, hogy lelmentsük a nevelőket a film, színház és kiállitások látogatásának admi nisztrálása alól, a gyakorlatban nem lehetett megoldani, mert ezek a fontos és érdekes szemléltető lehetőségek igy elmaradnának. Pedagógusaink a túlterhelés csökkentésével kapcsolatban a következőket kívánják: 1./ szüntessék meg a tantervek és tankönyvek maximaiizmusát, 2./ csökkéntsók a heti kötelező óraszámot 18-go órára, 3./ a pedagógusok a fizetésük rendezését várják. A túlterhelés egyik lényeges oka az ÍB, hogy sokan a legkülönbözőbb módon mellékkeresethez igyekszenek jutni. Tanítanák a dolgozó isko-