MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. október 12. - 1954. január 15.

1954. január 15.

mlnárium ideje alatt. Bizonyos mértékben as értekezletek részvétlensége is ennek a helysetnek tudható be. UgyanaBor hibásnak tartjuk, hogy pártszerveseteink sem alkalmazkodnak megfelelően és nem alkalmaszák a helyi viszonyok szerint a párt szerveseti életét. Nem alkalmaszák pl. a taggyűlések és az egyéb értekezletek tagoltabb megszervezését, azt ugyanis, hogy inkább kevesebbnek tartanának egy szerre taggyűlést és ugyanassal a napirenddel a veztŐség több tagját bevonva, a tagság egészének tartanának a különhöző időpontokban megfelelő előadásokat, vagy beszámolókat. Ilyen módszerrel véleményünk szerint a párt szava és politikai irányvonala a dolgozók nagyobb többségéhez jutna el. A kerületi pártbizottságnak figyelembe véve az élelmiszeripari pártszervezetek munkájának nehézségeit, nagyobb segitséget kellene nyújtani és tanulmányozni- ezen üzemek párt építésének uj módszereinek kialakítását. Egyes nagyobb üzemekben mint pl. a Konzervgyár, Kenyérgyár',' Tejipari ÜTV-ben a kerületi pártbizottságoknak előzetes, alapos tanulmányozás után esetleg javaslattal kellene élni a pártbizottsághoz függetlenített párttitkár beállítására, eltekintve attól, hogy a tagság létszáma elér-e 3oo főt, A dolgozók polJrtikai hangulatát, munkafegyelmét nagymértékben befolyásolják a sok helyen tapasztalt alacsony munkabérek, helytelen bérkategóriák. Pl. a Budapesti Konservgyárban as elvtársak' elmondása sserlnt a dolgosok 49$-a 600 forint alatt\ a dolgozók 29$-a 2oo ft alatt és 4^-a 4oo ft alatt keres. Esért igen nagy mértékű ezeken a helyeken a lopás. A népnevelők állandóan azsal agitálnák, hogy est as ÖBüseget a dolgozók állandóan kapják és a család többi tagjai is dolgosnak. Meg kell mondani, hogy a népnevelők nincsenek meggyőződve saját érveik igasságáról és sokssor maguk is felvetik, hogyan lehet megmagyaráz ni azt, hogy ebből az összegből hogyan lehet 3 tagu család nak megélni. A Sütőiparban találkostunk olyan helysettel, hogy a Szt. István körúton ugyanazon kifli elkészítésénél a dolgozók 5-.2Ó ft órabért tudnak elérni, a Százados uti Kenyérgyárban pedig csak 2.30 ft-ot. Általában hibáztatják, hogy a Sütőiparban nincs bevezetve minőségi bérezés. A Tejiparban pl. olyan természetű bérfeszültség van, amit véleményünk sserlnt könnyen ki lehetne küszöbölni és mégis hónapokig huzzák-halaszt ják, dühítik veié a dolgosókat, és nem oldják meg. Pl. a szállítómunkás oknak akkor növekszik a keresetük, ha kevesebb idő alatt bonyolítják le a szállítást. Az ugyanazon kocsin járó gépkocsivezetőnek viszont akkor nő a keresete, ha több időt tölt az utcán, Igy előfordul, hogyha elromlik a kocái a gépkocsivezető nem igye* szik annak gyors he ljte állit ás ára, amikor a szállítómunkás mérgelődik, hogy ez neki kevesebb fizetést jelent. A Budapesti Vágóhid dolgozói rosszabb körülmények között mint a győri vagy as újpesti vágóhid dolgozói ugyanannyi vagy rosszabb bérezésben részesülnek. Ezért a dolgozók esekből az üzemekből állandóan váltostatják munkahelyeiket. A Konservgyár paradicsom üzemében pl, ebben as évben 534 főből 381 uj dolgosé van. De a többi vállalatoknál is 5o-6o^-os fluktoációról beszélnek az elvtársak. Az élelmiszeripari dolgozók termelését és minőségi munkáj át nagymértékben az is savarja, hogy népidemokráciánk eléggé elavult gé-