MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1953. október 12. - 1954. január 15.

1954. január 15.

péket és ipartelepeket vett át örökségül a régi rendszerből. Az elmúlt években ezen a téren mi sem Bokát változtattunk. Ezek a problémák most élesebben vetődnek fel, amikor a Központi Vezetőség júniusi határozata nagyobb követelmények elé állítja ezeket .a vállalatokat. A Budapesti Konzervgyár mely ugy belföldi, mint exportra való termelésénél igen nagy mennyiségű és fontos árukat gyárt, nincs megfelelő raktrhelységük. Erre vonatkozólag a minisztériumnak "már tettek javaslatot, hogy a megyékben állítsanak fel raktárhelységeket, de ebben ezidáig Bemmi sem történt, ^zért az árukat az udvaron, különböző piszkos helyeken kénytelenek tárolni, és a helységek szük volta miatt a baleseti veszély is nagyobb. A sütőiparban apró gépalkatrészek hiánya okoz nehézségeket, a gépek karbantartása és a termelés kérdésében. A következő kérdés, mellyel a pártválasztmánynak véleményű] szerint foglalkoznia kell, az éle Imi szeripari szakmunkások utánpótlása. Ez tapasztalataink szerint nincs biztositva. Az egész sütőiparban pl. összesen 66 ipari tanuló van. A malomiparban az ipari tanulók nemigen akarnak 'leszerződni. Ennek okát abban látjuk, hogy az elmúlt évben a túlzott nehézipari fejlesztés elterelte a figyelmet az élelmiszeripari szakmunkások utánpótlásának biztosításárdl. A nehézipar több keresetet biztosított az ipafci tanulóknak ós nagyobb volt á propagandája, ugyancsak a kedvezmény is nagyobb volt a nehéziparban. Az élelmez és ipari tanulók tehát megkülönböztetettek. Nincs egyenruhájuk, nincsenek tanműhelyeik, iskolák és tanulóotthonok, vagy csak igen kevés. Szociális ellátottságuk is rosszabb, mint a nehézipari tanulóknak. Tanulóidéjük alatt a fizetésük alacsony. Az ingyenes tankönyvön kivül csak a tanulók lo$-ána tudnak 5o.- ft-os ösztöndijat adni. Ezeket a tanulókat szüleik sem tudják megfelelően segiteni, igy sokan lukas cipőben, erősen foltozott,' vagy gyengén meleg öltözetben járnak. Az Élelmiszeripari Minisztérium hatáskörében Budapesten 1952/53 évben csak 2oo ipari tanulót szerződtettek, 1953/54 évben pedig 300 főt. A sütőiperi szakemberek és a szakmához tartozó partfunkcionáriusaink véleménye is az, hogy igen kevés a szakmai tudás elsajátításához az egyéves, vagy másfél éves tanulóidő. Több tapasztalat mutatja, hogy a pékségekben az utóbbi években felszabadult fiatal segédek szaktudásuk gyengesége miatt keveset keresnek és ott akarják hagyni a szakmát. A kerületi pártbizottságok és a helyi pártvezet ősegek szintén elhanyagolják az élelmiszeripari tanulók problémájával való foglalkozást. Véleményünk szerint a pártválasztmánynak erre a problémára fel kell hivni a Központi Vezetőség figyelmi, valamint az illetékes kormányzati szei vek figyelmét és javasolni kell az élelmiszeriparo tanulói táruló idejének 1 évről 2 évre való meghosszabbítását, vaJ lamint több támogatást és kedvezményt kell nyújtani részül re. . Végezetül az élelmiszeripari Disz szervezetek kérdésével kivánok foglalkozni, Tapasztalataink szerint a helyi Disz szervezetek, ugy a helyi pártszervezetek, mint a kerületi Disz szervezetek részéről erősen el vannak hanyagolva és ezek a szervezetek igen gyengén működnek, munkatervük ninc vagy haván is, mint a Kelenföldi Tejipari Vállalatnál, annak végrehajtását nem ellenőrzik. A Kösponti Vezetőség