MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) augusztus 1. - 1953. február 7.

1952. november 15.

Teljes egészében egyetértek ics elvtárs referátumával és különösen üdvözlöm azt az uj hangot, azt a kommunista birálatot és önbirálatot, amely a referátumában elhangzott. Ugy éreztem, amikor ics elvtárs névszerint megnevezte a Budapesti Pártbizottság osztályvezetőit, valamint a kerületeket is, hogy ez már a XIX.Pártkongresszus szellemének kezdete, és ebből a szempontbél feltétlenül üdvözölnünk kell, hogy a jövőben még alaposabban és következetesebben haladjanak ezen az uton. Megszemélyesitve bírálják a hibák elkövetőit, gyakoroljanak önbirálatot és birálják sokkal bátrabban a felettes pártszervezeteket, mert ez fogja elősegíteni valóban a pártmunka javítását minden téren. Sgy másik szempontból is ennek a kérdésnek a feldolgozása tulajdonképpen szerves részét képezi a XIX.Pártkongresszus határozatainak, irányelveinek feldolgozásában. Utalok arra: Malenkov elvtárs referátumának Pártról szelő egyik legdöntőbb kérdésére amikor aláhúzta, hogy a kádermunka a pártmunka egyik döntő kérdése. A kérdés ^megtárgyalása tulajdonképpen a referátum ezen részének feldolgozása, a helyes és következetes magyar viszonyokra való alkalmazása, olymódon, hogy öszszekapcsolják - helyesen - a Központi Vezetőség előző két határozatát - az 195LV.22.-it és az ezévi - a kádermunka decentralizálásáról szóló határozata' Az, hogy a kádermunka és a végrehajtás egy egységes egészet képez, nemcsak a Párt, hanem az állami munkának is szerves része, mert hiszen a káderektől és ezen túlmenően a végrehajtás ellenőrzésétől függ minden feladatnak a gyakorlatban való végrehajtása. Egyik alapvető hiányosság, hogy az elvtársak nem eléggé értik és alkalmazzák mindennapi munkájukban ezt az alapgondolatot. Ha megfigyeljük a pártmunkát a jelenlegi szakaszában, két területen választanak el és húznak választóvonalt két összefüggő kérdésnél. Az egyik ilyen kérdés a termelési, gazdasági problémák kérdése, és a pártépités gyengesége. Hosszú idő óta ténylegesen az utóbbi hónapokban újra és újra felvetjük, hogy a pártépités és termelés kérdése nem két különböző kérdés és mégis bár látszólag világosnak látszik, hogy ez egy egységet képez, gyakorlati munkában ugy néz ki, hogy most termelési és most pártmunkával foglalkozunk. Ha az egyiket végzik viszonylag jól akkor a másik kezd háttérbe szorulni és forditva. Nem ugy van a feladat felállítva, hogy a pártszervezetek munkáján, a pártépítési munka megjavításán keresztül oldjuk meg egy-re jobban és következetesebben a termelési feladatokat. Ugyanez vonatkozik a kádermunkára és a végrehajtás ellenőrzésére is. A kádermunkát és a végrehajtást nap-nap után kettéválasztják. Egyik alkalommal végzik a kádermunkát, azután segítenek a kádereknek és a harmadik, amikor a végrehajtást ellenőrzik. Pedig a hármat igazán csak együtt lehet végezni és kád ermunkát csakis a végrehajtás ellenőrzése közben, munka közben lehet végezni, cs^-rx^^ ^ ORSZÁGOS ff