MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) augusztus 1. - 1953. február 7.

1952. november 15.

A szocializmus építése szempontjából az előttünk álló döntő feladatokat, a termelést csak ugy tudjuk megoldani, ha a pártépitést és a tömegszervezetek kérdését megoldjuk. A határozatok végrehajtását egész kis részkérdésekben is megnézzük az alsó pártbizottságoknál vagy tömegszervezetekben, hogy hogyan állnak a feladatok végrehajtásában. Miközben ellenőrizzük a határozatok végrehajtását, ha jól dolgozunk észrevesszük a problémákat, de ugyanakkor látjuk, hogy a káder hogyan hajtja végre a feladatokat, hogyan érti meg a kérdést és nap-nap után érlelődik, értékelésünk az illető káderről. Ebből a szempontból már régóta javasoljuk, hogy minden politikai munkatárs hétről-hétra adjon számot, hogyhány tehetséges, uj kádert talált munkája közben, hogy hol állnak a feladatokkal. Még mindig az a helyzet, ahogy mondják az elvtársak, hogy pl. egy pártmunkás könyvtár vezetőt hetekig kell keresni. Naponta találkoznak azokkal az emberekkel, akik alkalmasak lennének ezek betöltésére, ha a politikai munkatárs napról-napra kijár, résztvesz taggyűléseken, aktivá értekezleten, különböző megbeszéléseken, beszél a pártbizalmiakkal, aktivákkal - akkor "hetetlen, hogy ne tűnjön fel az átlagnál értelmesebb és tehetségesebb ember. Eel is tűnik, de nem fordul elő az, hogy a nevét leirja, és utólag utána nézzen, hogy milyen a múltja és nem-e lehetne ezt az elvtársat felhasználni többre és jobbra, egyéb területen a pártmunkában. Nincs biztositva az, hogy minden egyes osztályvezető megkövetelné, vagy az üzemi és kerületi titkárok megkö vetélnék az osztályvezetőktől, hogy hetenként adjanak arról is feljegyzést, hogy mit tapasztaltak, milyen uj és tehetséges kádereket ismertek meg. Ez a munkájukba még mindig nincs beleillesztve. Ha csak minden politikai munkatárs hetenként egy emberre hivná fel a figyelmet, gyorsan megoldódnának a kerületi és üzemi titkár elvtársak problémái és nagyon sok káderproblémát meg tudnának oldani. Nem dolgozunk eléggé előre a kádermunkában. Ha találunk fejlettebb, tehetséges, értelmes kádert,, - tegyük hozzá, hogy nemcsak 22-4o-ig tartsuk szemelőtt a kádereket - de 4o-en felül is találunk olyanokat, akik fejlődőképesek, azokra is hivjuk fel a figyelmet és hasznosítsuk őket ahogy csak lehet a terület munkájában. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy itt van egy fiatal elvtárs - akivel ha jól foglalkozunk, törődünk vele, elküldjük pártiskolára,5-6 év múlva komolyabb, vezetőkádert lehetne belőle nevelni. Ez nem eléggé van kifejlődve az elvtársakban, nem eléggé gondolják meg, hogyan lehetne biztositani azutánpótlást. Ezen a téren még mindig igen komoly a lemaradás. Van határozat arra, hogy minden funkcionárius nevelje ki a maga helyettesét. Emlékeznek az elvtársak a KV. 1951. május 22.-i határozatára, miszerint lehetőleg minden szervezet, minden terület káderekben" is önellátó legyen, biztosítsa az utánpótlást. Az a feladat, hogy a belső káderek utánpótlását, normális fejlődését minden egyes pártbizottság, minden egyes osztályvezető a maga területére biztosítsa és kinevelje a. megfelelő kádereket. Hogy ha a Párt egy másik területre viszi az elvtársakat, ott legyen már az az elvtárs, aki egy-két