MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

politikai fejlődés mutatja azt, hogy a dolgozó népben optimizmus, bizakodás van. Országunkban tervgazdálkodást folytatunk, egységes terv alapján fejlesztjük iparunkat, mezőgazdaságunkat és mindjobban szüntetjük meg az iparban jelentkező anarchiát, pazarlást. Vagyis elvtársak, minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy jobban dolgozzunk. Á magyar munkások 'jó szakmunkások, csak tudni kell vezetni őket. És itt pártszervezeteinknek és szakszervezeteinknek lesz feladatuk, hogy a felmerült problémával kapcsolatban a munkafegyelem megszilárdításánál, a munka termelékenységének fokozásánál a politikai és szervezeti intézkedések egész rendszerét dolgozza ki, amely terv alapján legyűrjük a nehézségeket és emeljük a munka termelékenységét. Milyen intézkedéseket kell tennünk? Először is a szakszervezeteknek meg kell vizsgálni a munkaversenyt, ks a jelenleg fejlődő brigádmozgalom mellett a széles tömegek bekapcsolását kell megszervezni. Jelenleg 11 ezer brigád dolgozik az üzemekben és a diósgyőriek által elinditott s zocialista munkaversenyhez 1874 üzem csatlakozott 630 ezer dolgozóval. A brigádokon belül több mint 100 ezer munkás van versenyben. Vagyis a legoptimistább számitás szerint is 600 ezerből 100 ezer. üízzel nem lehetünk megelégedve. Most változtatnunk kell politikánkon és a széles tömegeket be kell kapcsolni, hogy a versenymozgalom ne kevesek, a legjobbak mozgalma legyen csak, hanem a százezrek mozgalna, az elmaradott munkásrétegek is kapcsolódjanak be a munkaversenybe. Most a 3 éves terv befejezésénél különösen van alkalom arra, hogy rákapcsoljunk, átszervezzük a munkaversenymozgalmát. Az üzemek egész sorában, a vasiparban, a textiliparban, vegyiiparban, építőiparban, készen vannak az üzemi tervek. Jelentős része a terveknek már fel is van bontva. Most az szükséges, hogy a vállalatvezetők, a műszakiak gyorsan hajtsák-végre a tervek felbontását. Ezeket üzemi értekezleten a munkásokkal ismertessék, hogy azok az előttük álló feladatokat ismerjék és a brigádok mellett az egyéni versenyben a dolgozók ezreit bekapcsolhassák. Igaza van Rákosi elvtársnak, hogy nem jó vállalatvezető az, aki az előtte álló terv végrehajtását elsősorban néma tömegek aktivitására, kezdeményezésére épiti. A szakszervezetek nap, mint nap üzemi csoportjaikon keresztül a vállalatvezetéssel a legszorosabb kapcsolatot kell, hogy kiépítsék. Pártszerveeteink is döntő kérdésnek a munkaverseny mozgalmat fogják tekinteni. S ha mi most a munkaversenymozgalmat tömegmozgalommá szélesítjük, egészen biztos, hogy számos akadályt gyűrünk le, amelyeket itt a felszólaló elvtársak is elmondtak. A selejt mellett sok a panasz a minőségre is. De különösen súlyos panaszok vannak export vonalon. Mint tudják az elvtársak, mi a kapitalista államokkal elég komoly kereskedelmi forgalmat bonyolítunk le. De azt is meg kell, hogy mondjuk elvtársak, hogy a mi vállalatvezetőink, párttitkáraink, üzemi bizottságaink keveset törődnek a minőség kérdésével, s az exportra kerülő áraknál sokszor komoly bajok vannak. Had említsek meg egy pár példát. Legutóbb árammérőket szállítottunk az északi országokba. Komoly minőségi kifogások merültek fel ellene és exportunk emiatt komoly hátrányokat szenved, öntött vas zománcládákat szállítottunk Svédországba, A zománc lepattogzott, az átvételnél komoly bajok voltak. Kerékpár alkatrészeket szállítottunk Hollan-j diába. Komoly kifogások vannak a minőség ellen. Ugyancsak Hollandiának varrógépet szállítunk, itt is bajok vannak. Angliának bútort szállítunk. Súlyos minőségi kifogások merültek fel és az árakban engedményt kellé i-t tennünk. Pamutszövetekben legutóbb pakisztáni rendelésben komoly szövési hibák voltak. . Konzerv-féléket szállítottunk, ahol az TinilT f. x .—*- _ V'_0 • / .