MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

awe uexnex vuj.na& oajoü, T r_. Szeretném az elvtársak figyelmét felhívni, különösen figyeljünk az exporta kerülő áruk minőségére. Versenyezenek a gyárak, hogy ki tud több valutát az országnak szerezni, Vigyázzunk a minőségre! A munkaverseny kifejlődését akadályozza az a körülmény, hogy a munkások nem hitték el, hogy nem nyúlnak a normákhoz. Annak ellenére, hogy megjelent ebben a kérdésben két miniszteri rendelet, beszélünk és irunk róla, még mindig vannak bajok. A vállalatvezető elvtársaknak, a párttitkároknak, az ü.b. elnőkeöknek a leggyorsabban fel kell venni a harcot az ellen a helytelen magatartás ellen, melyet Rákosi elvtárs igen részletesen megmagyarázott most nekünk. Egyes felszólaló elvtársak jogosan kifogásolták bérpolitikánkat, illetve az elszámolási rendszert, amely ma van érvényben. Túlzottan komplikált és a munkás nem tudja kiszámítani pontosan keresetét. Mi most elvtársak már dolgozunk az uj kollektív szerződésen. Nap, mint nap kapunk az üzemektől leveleket, tanácsokat arra vonatkozóan hogyan térjünk át a darabbér-rendszerre, vagyis arra a bérrendszerre, amelynél a munkás minden órában, vagy minden nap pontosan látja, hogy mit keresett. Mi az üzemeknek ezt a figyelmeztetását maeb vizsgálat alá vesszük és az uj kollektív szerződésben változtatni fogunk bérpolitikánkban jelentkező -j hiányosságokon. Még egy kérdés van, amit szeretnék szóvá tenni. Ez az értelmiség kérdése. Az ipari szakszervezetek kialakítása után az értelmiségi dolgozók - elsősorban a mérnökök,- technikusok az ipari szervezetekhez kerültek és most azt látjuk, hogy az ipari szervezetek nem foglalkoznak az értelmiséggel. Sem a pártszervezetek^ sem a szakszervezetek az üzemek többségében nem segitik, támogatják munkájukban a műszaki kádereket, ezek magukra vannak hagyva és ennek káros következményei a termelésben már jelentkeznek. Itt változtatni kell elvtársak a politikánkon. A mérnökök, technikusok számára az üzemeken belül megfelelő szervezeti formák között olyan csoportokat akarunk szervezni, amelyek elősegítik ezt az aktivizálódást és politikai nevelést. Anélkül természetesen, hogy ezeket az ipari szakszervezetekből kiemelnénk*. Vagyis létrehozunk az üzemeken belül mérnök, technikus-csoportokat, amelyeket a párt irányítása mellett az ü.b.-k aktivizálnak, mozgositanak az előttünk álló feladatok megoldására. Itt az Elvtársak közül számosan szóvátfettók, hogy nem élünk megfelelően a kritika és önkritika fegyverével. Ez igaz elvtársak. Mert ha párt és szakszervezeteink kellő időben felhivtákuvolna a Párt figyelmét a termelésben mutatkozó hiányosságokra, hamarabb tudtunk volna beavatkozni, s a szakszervezetek, amelyek elsősorban felelősek a béreknél, a termelésnél, a munkaversenynél, az értelmiség bekapcsolásánál jelentkező kérdések megoldásában, nem voltak eiég éberek, nem szignalizálták kellő időben, hogy baj van a termelésben. Biztosak vagyunk benne, hogy most azután, hogy a Nagybudapesti Pártválasztmány a termelés egész problémáját párttagságunk széles tömege elé viszi, s mozgósítunk minden erőt a fogyatékosságok kiküszöbölésére, a szakszervezetek széles hálózatukon keresztül fordulatot vesznek munkájukban, behozzuk a lemaradást, időelőtt teljesítjük a 3 ébes tervet és ezzel teljesítjük Pártunk és Rákosi elvtárs útmutatását a szocializmus építésének meggyorsítására vonatkozóan. Kovács'István elvtárs válaszol: A kérdés, melyet ma ezen az értekezleten tárgyaltunk, nagyjelentőségű kérdés. Ezt legjobban bizonyítja az a tény, hogy Rákosi elvtárs és

:igen sok elvtárs is megjelent a Központi Vezetőség tagjai közül. Rákosi elvtárs felszólalásában aláhúzta a kérdés fontosságát és egyben meg is adta a választ egyes elvtársak felszólalásához. Én csak annyit