MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

komolyabb figyelmet ne fordítanánk az ujjitómozgalomra. Nézzük meg a munkamódszerátadási mozgalmat. Ez magyar talajon a legelső sztachanovista kezdeményezés. A Hofherr-gyárban, a W.M.-ben és számos más üzemben meggyőződhettünk arról, hogy ezzel a módszerrel igen kevés fáradsággal emelhetjük a dolgozók teljesítményét. Szépek az eredmények ezen a téren, de eddig még nem tudtuk a lehetőségeket kihasználni. Pl. a W.M.-ben mindössze 164- átvevő tanult ki és igy vagyunk a többi üzemekkel is. A munkamódszerátadásnak a széles kiterjesztését nem sikerült elérni egy műhelyben sem. Nemzetgazdaságunk sok milliót vészit el, mert nem tudtuk még eléggé kiterjeszteni ezt a sztachanovista módszert. Vegyük az ujjitómozgalmat. Egyes helyeken tapasztaltuk, hogy van 15-20 olyan javaslat, ami nincsen megvalósítva a gyakorlatban, vagy pl. a textilszakmában néhányszáz ilyen megnemvalósitott javaslatról is tudunk. De még igy is jelentős az eredmény. De több lehetne, ha valóban átvennénk minden ujjitást. A statisztika 30 ezer ujjitásból csak 500-ról tud, amit meg is valósítottak. Az ujjitómozgalómnak számos hiányosságára lehetne rámutatni, melyek kiküszöbölése előfeltétele a termelékenység fokozásáért folyó harcnak. Ehhez kell, hogy üzemi pártszervezeteink kövessék Hákosi elvtárs útmutatását és foglalkozzanak behatóan az ujjitómozgalom kérdésével és kövessék ebben a kérdésben is a nagy Bolsevik Párt üzemi pártszervezeteinek példáját, melyek az ujjitómozgalom kérdéseit a termelékenység, az önköltségcsökkentés kérdéseit elsőrendű központi feladatként tekintik, a Szovjetunióban a mozgalom kérdése állandóan napirenden van. E hó 24.-én lesz az országos ujjitóáongresszus. Pelhivom erre az elvtársak figyelmét. A kongresszus előkészítése kiindulópontja legyen a mozgalom fellendülésének. Dolgozzanak ki az előkészítés folyamán olyan terveket, amelyek feladatul tűzik ki az üzemek szük keresztmetszeteinek megszüntetését, indítsák meg - ahol nincs még - és mélyítsék ki az átadási mozgalmat. Ha az üzemi pártszervezeteink igy készítik elő a kongresszust megvagyok győződve arről, hogy nagy lépéssel visszük előre a mai napon megtárgyalt feladatokat és ha teljesítjük Hákosi elvtárs útmutatását egyben követjük a nagy Bolsevik Párt példáját. Apró Antal elvtárs; Kedves Elvtársak! A Nagybudapesti Pártválasztmány mai ülése nemzetgazdaságunk, iparunk fejlődésének döntő kérdését tárgyalja. A napirend előddója, Kovács elvtárs, beszédében részletesen kifejtette a tennivalókat, a tebnivalók egész sorát arra vonatkozóan, hogy iparunkban a termelékenység fokozódjon, a munkafegyelem javuljon. Rákosi elvtárs pedig átfogó politikai magyarázatot adott ahhoz, hogy a kérdés fontosságát megértsük és azt mondta, hogy nem kisebb kérdésről van szó, mint a proletárdiktatúra további fejlődéséről, a szocializmus építésének meggyorsításáról. Én a referátumban és hozzászólásokban felvetett szempontokhoz, azok egyes részeihez kívánok hozzászólni. Először az elvi részhez. Teljesen igaza van Kákosi elvtársnak ábbanaa hogyha a munka termelékenysége terén nem teszünk gyors intézkedéseket ugy az iparban, mint a mezőgazdaságban, akkor nehezen tudjuk megoldani az újjáépítés feladatait és túlhaladni a kapitalista idők termelését. Annak, hogy mi a munka termelékenységét emeljük, megvan ugy a politikai, mint a gazdasági előfeltétele is. A munkásosztály szilárdan tartja kezében a hatalmat, az ország pénzügyi helyzete szilárd, a dolgozók életszínvonala egy év alatt 20%-kal emelkedett. A választáson aratott politikai győzelmünk -különösen most - az alkotmány törvénybeiktatásánál érezhető hatalmas