MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

ezt a kérdést megnézzük MÁVAG vonatkozásban, akkor azt látjuk, hogy a szervezetlenségnek iskola-példája volt és bizonyos tekintetben még ma is az - a mozdony gyárunk. Éveken keresztül ott állt ez a pártszervezetünk előtt és nem vettük észre, végül is a Nagybudapesti Pártbizottság hivta fel erre a figyelmünket. A Nagybudapesti Pártbizottság javaslata alapján változásokat eszközöltünk, elsősorban a vezetésnél. Azonban a vezetésnél is gyökerében megoldva a kérdés csak a külső behatásra történt meg. A pártbizottság lassúnak találta a mozdony-gyár átszervezését, megvizsgáltuk a kérdést és kiderült, hogy az átszervezést egy idős mérnök irányítja, kinek 6 hónapi átszervezési munkája abból állt, hogy egy vésőgépet kimozditátott a helyéből. Szervezetlenségnek tudható be például az is, hogy egyes munkadaraboknak feleslegesen hosszú utat kell megtenniük. A szervezetlenségmaz oka annak is, hogy délután és éjjel nem voltak művezetők. A szervezetlenségnek és annak, hogy nincsenek raktáraink tudható be az, hogy egyes darab kat többször is le kell gyártani, mint pl, az úthengereknél, mert a műhelyben lerakott anyag elkallódik. Ezeket a hibákat csak fokozza a HÁTIK kiforratlan állapota. Az szervezetlenség csak nő, ha ezekhez a belső hibákhoz hozzájön a külső hiba, hogy anyagot, vagy félkész gyártmányt löketszeröen a hó ap végén kapjuk, vagy egyált Ián nem is kapguk, mint pl. hosszú ideig nem kaptunk Diósgyőrből kerékpárt és kazanlemezt. Minden ajtót döngetnünk kellett, de ez a kérdés még sincs megoldva. Félő az, hogy mozdony-programunkat nem tudjuk teljesitnei. Ezelőtt egy hónappal avatták a diósgyőriek az érc előkészitőt és a Máre kemencét. Én akkor Kovács elvtárs utasitása nyomán feltártam a budapesti MÁVAG helyzetét, mindazok ellenér, hogy a párttitkár elvtárssal megbeszéltük, hogy reagálnák a felszólalásra. Nem reagáltak, sőt ugy néztek rém, mint az ünneprontóra. Kénytelenk vagyunk kényszer szabadságokat eszközölni. De ugyanez a helyzet a Lang-gyárral való lokomobil kooperációval és az elmutl héten 26 dolgozót kellett áthelyezni más műhelybe a lokomobil műhely 60 dolgozója közül, mert a Láng-gyártól nemkaptunk elengendő mennyiségű kazánokat. De ilyen természetű hiba nálunk is b van a Láng-gyár felé, a motor-programmal kapcsolatosan, amikor a nagymérvű selejt miatt duplán kell legyártani egyes szériákat. A másik kérdés, amiről beszélni akarok, a munkabér kérdésé. Ezen a vonalon a következő hibák vannak: 1. / Félelem a norma-visszavevéstől, 2. / Tudományos norma, össznorma 15-20% /időközi uj norma megállapítás/ 3. / 2-3 hetet egyszerre számolnak el. 4-,/ Megnemdolgozott időt elszámolnak, A legsúlyosabb probléma ebben a kérdésben a plafon-megéllapitás. A Kalkulánsok félnek, ha a dolgozók magas bért érnek el, akkor ők roszszul dolgoztak éppen azért, mert becsült norma van. Ha magas a aesaa százalék, akkor a kalkulánsok hada lepi el a dolgozót, ami meg is mutatkozik a teljesítményen a következő hetekben a dolgozóknál. Egy konkrét eset. Esztergályos a szivattyugyárban elért 200%-ot, vizsggálni kezdték, s leesett 150%-ra, majd 116%-ra, azóta is tartja ezt a tsmpót. Volt egy fémőntő, aki nekem,mondta el, hogy az ö csoportjuk a normarendezés óta 7000 percet tartalékolt nehezebb időkre. Az elmondott hubák kiküszöbölésére a következőket tettük: 1. / Már hosszú idő óta a heti agitációs vezérfonalban kihozzuk a. le magasabb termelési százalékot, elért dolgozó nevét és teljesítményét. 2, / Az üzemi lapban lehozzuk gyárunk heti munkahősónek fényképét, nevét és telj sitményét.. ./.