MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

összeültek, hogy megállapítsák, melyek azok a tényezők, amelyek eh hez a megdöbbentő eredményhez vezettek. Kommunista önkritika módszerével megállapítottuk, hogy ez az eredmény legelsősorban a politikai munka hiányának következtében állott be. Nem vettük észre, hogy a normarendezésbeni tájékozatlanságunk miatt a dolgozó munkás ahelyett, hogy a termelés fokozni igyekezett volna, inkább fékezte azt, attól félve, hogyha teljesítményével kiugrik a bérét lecsökkentjük azzal, hogy a normája laza. Meg kell mondani, hogy az időelemző iroda vezető nem álltak a helyzet magaslatán, s nem voltak hajlandók felelősséget vállalni az egészséges fejlődés érdekében. Persze, ehhez hozzájárult az is

? hogy amikor egyes munkások kiugró teljesítményt értek el, ellenőrző szerveink normaszakértői azonnal kiszálltak és a normairodát ellenőrző mérésekre utasították. Nem kell mondanom, hogy a becsületesen dolgozó munkásra, aki szorgalmával és öntudatával ilyen kiugró teljesítményt ért el, milyen rom. boló hatással volt az, amikor az időelemző megjelent a stopperórával, őszintén meg kell állapitanunk, hogy itt tájékozatlanságunk, amely az ilyen normarendezésekkel szembeni esetekben erélyes közbelépésünket követelte volna, elmaradt. Hogy ez a tájékozatlanság milyen helyzetet teremtett jellemzés képpen elmondok egy esetet: A ítöek Gépgyár legjobban dolgozó brigádja a Vankó brigád, amely a felszavadulás előtti teljesítményéhez viszonyítva négy év normáját teljesiti egy éb alatt, amikor májusban 170%-os teljesítményt ért el ijedten jöttek hozzám és kérték, hogy 10%-kal csökkentsem a normájukat, mert az időelemzők már megint stoppZolnak és jobb ha önként felajánlják a 10%_ot, mint ha olyan vád érné őket, hogy ők ezt laza normával érték el. Persze én ebbe nem mentem bele és megnyugtattam az elvtársakat és megtiltottam az időelemzőnek, hogy másítsanak a normákon. Csak helyeselni lehet Pártunknak félre-nem-érthető utasítását ebben a kérdésben, amely szerint a helyesen megállapított normánál bármilyen teljesítményt ér el a dolgozó - azt ki kell fizetni és az ebben az évben megállapított normákat megváltoztatni nem szabad. A másik hiba, amelyre nem helyeztünk elé g súlyt - a selejt kérdése. Ezt a kérdést elemzve be kell látnunk, hogy a termelékenységet károsan befolyásoló hatása mellett politikai kérdés is, de amelyet mégis legelsősorban csak műszaki vonalon kívántunk meg^alósitanyr oldani. Holott a megoldás rendje éppen fordított, mert helyes politikai felvilágosítással az adott körülmények kötött ezzel a kérdéssel könyebben érhettünk volna el javulást. De, hogy ezen a területen a mulasztást mielőbb helyrehozzuk, elkerülhetetlen az, hogy Pártunkat kérjem a selejt elleni küzdelem irányítására és vezetésére, tekintve, hogy ez országos probléma. Az egyéni felelősség kérdésében sem jártunk el helyesen. Nem támogattuk eléggé a termelés vezető embereit munkakörükben, főleg az elmúlt rendszerbeni tevékenységük miatt, amúgy is félnek. Hajlamosak voltunk rá, hogy a művezetők és egyes munkás közti viták esetén - nem vizsgálva ki alaposan az ügyet - a munkásnak adtunk igazat, akkor is ha nem volt igaza, ami aztán a művezetőket a felelősség kérdésében teljesen bizonytalanná tette. Ez okozza aztán azt

? hogy a termelésben vezetó funkciót viselők a termelékenységet előresegitő kérdéséekben, mint a munkafegyelem betartása, a szerszámok és gépek rendbentartása, a segédmunkások létszámínak, akik a produktív munkások kiszolgálják, észszerű meghatározása és foglalkoztatása, gyáván viselkednek és a felelősséget igyekszenek magukról elhárítani. Kommunista őszinteséggel tártam fel a termelékenységé kérdésében / OSSZAGOS LEVÉLT***