MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

szem van, amit a lefontosabb most megoldani* A műszaki kultúra emelése közvetlenül a termelésen belül, a másik a munkaverseny. Ha mi tovább akarjuk folytatni a szocializmus építéséhez szükséges tervünket, akkor ahhoz az szükséges, hogy ezzel a régi meiszter-virtsafftal amely eddig volt, felszámoljunk ós bele kell vinni a termelésbe műszaki tudományt. Itt azon adottságokkal, amelyekkel mi rendelkezünk elsősorban igen fontos az értelmiséggel és különösen a műszaki értelmiséggel foglalkozni, társadalmi vonatkozásban mélyen kell foglalkoznunk* Azonban ez nem elégséges, meg kell honosítani a műszaki fegyelmet az üzemekben, amely nálunk nincsen meg. Azonban műszaki fegyelmet csak rábeszéléssel, agitációval, propagandával nem lehet meghonosítani* itt igenis fegyelmezési jogkörre van szükség. Lenin elvtárs ezekről a következőket mondta: "a proletárdiktatúra SZÍVÓS, véres ós vértelen, erőszakos és békés, katonai gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalmi erők és hagyományok ellen.** Ezt mi igen gyakran elfelejtjük és nem biztosítjuk azt, hogy bizonyos fegyelmi intézkedéseket, bizonyos jogokat biztosítsunk a kis vezetőktől kezdve felfelé abban az irányban, hogy tényleg oda tudjunk hatni, hogy ezt a fegyelmet meg tudják honosítani« Tudomásul kell venni azt és már a mai gyakorlat is megmutatja, hogy mind több ós több kevésbé képzett munkással lesz nekünk dolgunk* Szükséges az, hogy a technikai, a gyártás-előkészítés mind jobb és jobb legyen, a most képzett szakmunkás képes legyen arra, hogy elsajátítsa ós végrehajtsa a reá bizott munkát. Tehát rá kell kapcsolni minden erővel a vezető szerveket, hogy most a technikát kell fejleszteni, a technikát kell elsajátítani és ennek az elsajátításnak kell összpontosítani az erőt. A munkaverseny egyik legnagyobb gyengesége, hogy az igazgató, az osztályvezető, a műhelyvezető egyáltalán nem érzi, hogy neki is kötelessége a munkaversenyben résztfcenni és nemcsak résztvenni, de kötelessége is vezetni a munkaversenyt. Mert ha mi vezetők nem gondoskodunk arról, hogy a munkásoknak, a munkások vezetőinek meg legyenek a megfelelő világos munkatervük, hogy azok mindig egyszerűek legyenek, ha mi ezeket nem fogjuk meghonosítani és nem fogjuk rákapcsolni a munkaversenyt oda, ahol a termelés szük keresztmetszetei, nehézségei vannak, akkor a munkaverseny nem f ogjajá megadni a termelés kiaknázását, ami végeredményben a munkaversenben rejlik* A tegnapi Népszava foglalkozik azzal, hogy miért nincs éleüzem a vegyi-ipar 10 ágazatában. Azt törtónt, hogy, amikor a profiliroAézások megtörténtek, akkor ennek megfelelően a tervet nem változtatták meg. így nem lehet versenyezni, nem tudj ák az üzemek, hogy ki vai elől és tulajdonképpen kit kell túlhaladni. Ha nem latjuk a legjobbat, azt természetesen igen nagy mértékben igen nagy mértékben lefékezi a verseny lendületét. Láthatjuk, hogy ezn a vonalon mi vezetők nem foglalkozunk a munk^aversennyel ugy, ahogy kellene. Egy másik nehézség ezen a vonalon, ogy a kritika és önkritika igen gyengén van kifejlődve az üzemekben. A kritikát férfiasan kell elviselni. MegT^JSOB'tl - JP^, Itk ftYVi

J lr__k-»> _c_ ITAI 1 -___1»- tr __.n .\Y--T ^/iX w urÁ /_#y*/^___t_r> -4 -fc-Q X Gyakran megesik az, hogy kinevetik az egyszerű munkást, aki esetleg helyesen kritikát gyakorol, de nem elég jól tudja magát; kifejezni. A W.M. gyárban volt egy gyűlés, ahol egy munkás felvetette a W.M. gépgyár rossz munkáját, rámutatott a hibákra és az igazgató rögtön rácsapott arra a momentumra, ami felszólalásában a jj-eie legjelentéktelenebb volt, hogy kimutassa azt, hogy a munkás mennyire helytelenül fogja meg a dolgot. Ez is egy komoly veszély az üzemen belül. Egy pár szót a normák és a bérezés kérdéséről. Döntő az, hogy először is a bérezési rendszer világos, egyszerű és érthető legyen. A bérezési rendszert nem a Munkatudományi Intézet mérnökei részére készitik, hanem arra, hogy minden munkás, minden percben tudja, hogy